Több, mint rajztanár

Miért ilyen szar az élet?

-"Tisztelt Utasaink! Heves szelek és a hatalmas vihar miatt a New York-ba tartó gép csak holnap száll fel. Köszönjük megértésüket!"
-B@ssza meg!-káromkodtam el magam. Nem elég az, hogy Andy felkavart érzelmileg, még egy városban is kell lennem vele! Conny nem szólt semmit. Vagy nem tudott semmit hozzáfűzni az eseményekhez, vagy csak nem akarta, hogy megüssem, ha felidegesít. Bosszankodva foglaltam egy taxit a hábrogó tömeg között, majd Connyval együtt a B tervet követve indultunk el a szállásunkra. Az úton nem szóltunk semmit. Nem volt miről beszélgetni. Túl világos volt minden utalás. Nem kell ezeket elemezni, nincs értelme reménytelen álmokat szőni. A hotelünk az ifjú pár hotele mellett volt. Fizettem, majd elkeseredett és fájdalmas arccal mentem be az ajtón. Bejelentkeztünk, majd a kétszer egy ágyas szobába érve beledőltem az ágyamba, és zokogni kezdtem. Éreztem, hogy valaki leül az ágyam szélére. Nem kellett felnéznem, tudtam, hogy hűséges barátom az. Átöleltem, és a vállán zokogtam tovább. Ő átölelt, és addig maradtunk így, amíg ki nem apadtak a könnyeim.

                        **********

Telefonnal a kezemben ültem az ablakpárkányon éjfélkor. Conny aludni tért, de nekem nem jött álom a szememre. Bekapcsoltam a wifit, majd mikor megnéztem minden értesítést, a Google-ben rákerestem Andyre. Először a rajongói oldalakat, a képeit és az ismertetőket dobta be, de mikor vagy 20 oldalt lapoztam, megakadt a szemem egy cikken, amit még sosem olvastam. A cikk címe is eléggé csiggató volt: "Andy Biersack-Véres szerelmi háromszög" Megnyitottam az oldalt, és olvasni kezdtem a cikket.

  "A sztároknak is megvan a maguk szerelmi élete. Viszont Andy Biersacknek nem mindennapi volt ez a dolog. Persze ezt a szaftos sztorit is sikerült papírra vetni, így megoszthatjuk Biersack egyik féltett titkát."
-A sajtó is visszafoghatná magát-morogtam.
  "Andy és jegyese, Jane egy napon bejelentették, hogy Jane gyermeket vár. Sokan örömmel fogadták ezt a hírt, mi is írtunk róla cikket. De volt valaki, aki nem örült ennek. Andy előző barátnője, Deana nem tudta elfogadni ezt a hírt. Egy éjszaka elment a jegyesek házába, majd negyven késszúrással végzett Jane-nel. Andy nem volt a szobában, de a sikolyokra a helységbe sietett, és leterítette Deanat. Sokan mondják a dolgot balesetnek, vagy önvédekezésnek, de Deana késsel a nyakában végezte. A mentők nem értek ki időben, Jane elvérzett. Andy bosszúból megölte Deana egész családját, de a tárgyaláson nem ítélték el.
  Szerethet-e valakit még Andy, hogy ne jusson eszébe ez az esemény? Túl tudta magát tenni ezen a szörnyűségen?
  Megpróbáltunk interjút készíteni vele, de nem válaszolt egyik kérdésre sem... "

Elborzadva néztem a kijelzőre. Andy megölt egy egész családot? Olyan embereket, akiknek szenilis volt a lányuk? Őket miért? Megzavarodtam. Andyből ezt nem néztem volna ki. Kell egy kis friss levegő. Leszálltam az ablakpárkányról, és cipő nélkül indultam neki az éjszakának. A járda kavicsos volt, de kellemes volt rajta sétálni. Volt egy park a közelben, így arra vettem az utamat. A szél megborzolta a fák lombjait, a fűszálak ritmusra hajladoztak, a tücskök ciripelése megnyugtató volt. Leültem egy padra, majd lehunytam a szemem, és élveztem a természetes neszeket.
-Theresa?-suttogta valaki mögöttem.
Libabőrös lettem. Andy állt a hátam mögött. Ijedten hátra fordultam, és a villogó, írisz szempárba néztem.
Legszívesebben elszaladtam volna. Mit csináljak? Nem akarok vele beszélni.
-A-A-Andy?-dadogtam.
-Leülhetek?-szólalt meg egy kis idő után.
-Persze-fogtam nyugodtabbra a hangomat.
Andy leült mellém, és csak ültünk a feszült csendben, senki nem szólt semmit.
-Theresa... én annyira...
-Nem kell a duma. Legalább boldog lettél a csajszival?
-Nem érzek iránta semmit. Tudod, hogy nem ő kell nekem.
-Érdekes, mert egész nagy élvezettel csókolóztatok-vágtam rá keserűen.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Az egyáltalán nem fontos-álltam fel a padról.
-Nekem viszont fontos-kapta el a kezem.
-Andy, engedj el!-szóltam rá dühösen.
-Theresa..
-Nem érdekel! Elcseszted Andy, nagyon elcseszted!
-Tudom! Tudom, Theresa. Kérlek hallgass meg!
-Nem érdekel! Tudom, hogy mi történt a jegyeseddel, tudom, hogy megölted annak a lánynak a családját! Miért is állnék szóba egy gyilkossal?! Főleg azután, hogy azt akartam mondani, hogy szeretlek?! De elcseszted, mert mindig elcseszed! Soha, de soha többé nem akarlak látni! Ne merészelj még egyszer hozzám nyúlni!-kirántottam a kezem az övéből, majd a sírással küszködve még egyszer a szemébe néztem, majd sarkon fordultam, és visszaszaladtam a szállásra. Becsaptam az ajtót-Conny felriadt álmából-,majd az ablakhoz szaladtam. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem akarom látni, de mégiscsak kíváncsi voltam, hogy ott van-e még. És láttam: ott állt a parkban, és engem keresett íriszkéken csillogó tekintetével, de nem tudta, hogy hol van a szobánk. Felkapcsoljam a villanyt? Akkor észrevesz. Odaszaladtam a kapcsolóhoz, felcsuktam a villanyt-a hirtelen fénytől hunyorognom kellett-, de mire az ablakhoz értem, Andy már eltűnt a parkból, elnyelte az éjszaka. Nagyot sóhajtottam, és bánatosan bámultam magam elé.
-Andy Biersack, hány lány szívét fogod még összetörni?

                      ***********

3 hete ért véget az őszi szünet. Persze a házi dolgozatot sem csináltam meg, egyest kaptam. Los Angeles óta nem beszéltem Andyvel. A srácok nem tudják, hogy miért kerüljük egymást, semmit sem mondtam el az esküvőről. A jegyeim rajzból veszélyesen leromlottak, 1,2-re állok. Andy már nem korrepetál, a keserű és fájdalmas szavak ejutottak hozzá Az iskolába sem jön be. A srácokhoz minden nap átmegyek, de előtte telefonon beszélek Jinxxel. Anya nem tudja, hogy bukásra állok. Az estéim borzalmasan telnek, mint minden összetört szívű lány, én is álomba zokogom magam. Conny minden nap velem van, bátorít, bíztat, hogy ne omoljak össze idegileg. Jinxxben bízom a legjobban a srácok közül. Ő nem issza magát atom részegre, vele értelmesen is el tudok beszélgetni. Éppen a srácokhoz készültem. Connytól most köszöntem el. Befordultam az ismerős utcába, ahol a német juhász kutya láncra kötve ugatott rám, és az emberek nem köszöntek egymásnak az utcán. Bekopogtattam: kettő kicsi és egy nagy, majd benyitottam az ajtón. Kedves barátaim a nappaliban döglöttek, mint általában. Jake és Ash gitároztak, Chris horkolt a kanapén, Jeremy pedig hegedűt hangolt.
-Sziasztok-suttogtam, tekintettel az igaz álmát alvó Comára.
-Szevasz-kiáltotta Ashley. A dobos meg sem rezdült.
-Ha atombomba robbanna, arra sem kelne fel-nevetett Jake.
-Ja, oké. Jeremy, beszélhetek veled?-kérdeztem, felkészülve az oltogatásra.
-Juj, csak nem szerelmet vallasz neki?-röhögött Jake.
-Fogd be Jake, neki barátnője van, és amúgy sem gondolok iránta  barátságtól többre-vettem a kezembe óvatosan egy párnát.
-Oké, gyere velem-állt fel Jinxx, fêlretéve a hegedűjét.
Elindultam mellette, de meghallottam a halk lépteket, és a párnát tökéletes dobással Ashley arcába dobtam, aki meglepődött a hirtelen ért csapástól, és Christian ölébe esett. Jake a hasát fogta a nevetéstől.
-Majd ha beszélni akarok veled, szólok-vetettem oda a vállam felett, majd Jinxx szobájába mentünk. Leültem az ágya szélére, és mélyen a szemébe néztem.
-El akarom mondani, hogy mi történt az esküvőkor.
-Rendben, hallgatlak-viszonozta a nézést.
És akkor belekezdtem. Elővettem a levelet, elmondtam mindent. Jinxx csak hallgatott. Mikor a mondandóm végéhez értem, lehunytam a szemem.
-Ennyi-suttogtam.
-Theresa...Andy tényleg szeret. Annyiszor jött oda hozzám ezzel, hogy számolni sem tudom. Igen, elcseszte Deanaval, mert megölte a családját. De Jeant nagyon szerette. Mindennél jobban. Bármit meg adott volna érte. Hidd el, mikor Jean a kezei között halt meg, annyira depressziós volt, hogy rá sem ismertél volna. Nagyon bírlak Theresa, de még egyszer nem tudok elviselni egy depressziós Andyt. Ki kell békülnötök.
Hallgattam. Csúnya dolgokat mondtam, amiket akkor megbántam, mikor kimondtam őket. Hogyan is lehetne egy ilyet elfelejteni?
-Nem lesz az olyan egyszerű. Hallottad, miket mondtam. Ezeket nem lehet megbocsátani. És igazából haragszom Andyre. Miatta sírni hetekig, én többet nem fogok-lábadt könnybe a szemem.
-És komolyan azt gondolod, hogy az a csók jelentett valamit?
-Hát... a csaj elég lelkes volt-bizonytalanodtam el.
-Muszáj beszélnetek. Tisztáznotok kell mindent. Én nem leszek lelki szemetes-nevetett.
-Dehogynem-mosolyogtam.
-Andy szeret téged. Te is szereted őt, akkor minek kavarni a szart? Összehozzuk a kis randitokat, és nem érdekel, mit mondasz.
-Meg fognak húzni rajzból-suttogtam.-Nem tudok ellene semmit csinálni. Meg fogok bukni rajzból. Így nekem nincs időm randizgatni.
-Helló skacok!-hallatszott Andy hangja a nappaliból.
Riadtan Jeremyre néztem, majd az ablakra.
-Kiugrom. Nem láthat meg. Köszönöm a vendéglátást Jeremy. És hogy elmondhattam ezt neked-mosolyogtam halványan.
-Theresa, ne ugorj ki! Magasan vagyunk!
-Nyugi, nem lesz baj, már rengetegszer csináltam ilyet. Ez benne van a véremben-másztam fel a párkányba.
És ekkor történt a baj. A lábam megakadt a párkány szélén, így a lendület vitt magával. Éreztem, hogy zuhanni kezdek. A szél suhant mellettem, a föld egyre közeledett. Behunytam a szemem.
-Francba-majd a földbe csapódtam.

                    ----------****-----------

Sziasztok! Nagyon sajnálom a hosszú kimaradást, egyszerűen pörög nálam az élet (amúgy nem, csak semmi időm nincs). Szerintem kicsit izgalmas jelenetnél tart a sztori. Ti is úgy érzitek? 😍😍

Ghoul Otaku