Több, mint rajztanár

Elfajult érzelmek

- Kész!
- Hadd nézzem - vette ki a lapot a kezemből. Morfondírozott a mondanivalóján, de láttam rajta, hogy csak rájátszik. - Egynek elmegy - bökte ki egy vállvonogatás mellett.
- Hé! - háborodtam fel. -Annyira nem rossz!
- Tökéletes, mint mostanában mindig - adott egy puszit a fejemre.
Három nap volt még a féléves rajzvizsgáig, amin ha megbukok, kicsapnak a suliból. Igazságtalannak éreztem ezt a pótvizsgát, mert a balesetem után nagyon sokat hiányoztam. Sőt, inkább egész félévben. Mégis, a kedves és aranyos rajztanárom nem tud egy lélegzetvételnyi időt sem adni, kegyetlenségnek éreztem, amit velem csinált.
- Mi lesz, ha mégsem jó? - vettem ki a lapot a kezéből, és aggodalmasan néztem a tengerparti tájképet, hibákat keresve rajta.
- Nyugi, minden rendben lesz, hihetetlenül jól rajzolsz a kórház óta - nézett a szemembe. Imádtam azokat az íriszkék szemeket, megnyugtató volt a színe.
- Olyan szép szemed van - böktem ki, majd elvörösödtem. Basszus, ezt tényleg kimondtam?!
- Mi? - röhögte el magát.
- S-semmi - dadogtam.
- Tudom, hogy szép szemem van, halnak érte a csajok - kacsintott.
- Nem is ezt mondtam! - morogtam vérvörös fejjel. Felálltam, és kimentem Andy szobájából.
Ő hátulról felkarolt, én pedig ijedtemben sikítottam.
- Ne sikíts - nevette el magát, majd csókot nyomott a számra, hogy csitítson. Visszacsókoltam, majd kicsit eltoltam magamtól.
- Hülye vagy - nevettem el magam. - Tegyél le!
- Nem.
- Nemár, még nincs kész a leckém.
- Majd megcsinálod - tett le az ágyára. Rám dőlt, de csak finoman.
- Összeszakadok - ütögettem az oldalát.
- Így jártál, de innen nem mész el - ismét megcsókolt, de a telefonom csörgése miatt abba kellett hagynunk. Andy odaadta a telefont az asztaláról, én pedig felültem, beletúrtam a hajamba és felvettem.
- Halló?
- Szia Theresa, hol vagy?
- Ki az? - tátogta Andy.
- Szia anya, a srácoknál vagyok - utaltam arra, hogy kivel beszélek.
- Rendben, de ne időzz sokáig!
- Jó, megyek, szia! - tettem le a telefont.
- Mi az, menned kell?
- Úgy néz ki.
- Naa, maradj még egy kicsit - nógatott bociszemekkel.
- Nem lehet, így is késésben vagyok. Gyere te velem!
- Oké - felkapta a táskám és megfogta a kezem.
Kiléptünk a szobából, majd elköszöntem a többiektől, akik a nappaliban döglöttek, Jeremyn kívül. Kiléptünk, és a januári hidegben megremegtem. A füleim egyből pirosak lettek, az orrom szinte lefagyott. Utálom a hideget. Csendesen kéz-a-kézben sétáltunk, mindketten a gondolatainkba merülve.
- Ha anya nem hív fel, meddig tartasz ott?
- Az idők végezetéig - kacsint rám.
Rámosolyogtam, majd elértük a házunkat. Az ajtóban elbúcsúztam Andytől, aki nem annyira örült, hogy nem hívtam be magunkhoz.
- De fázom - nyavajgott.
- Majd hazasietsz, és felmelegszel.
- Én veled akarok lenni.
- Én is veled, de tanulnom is kell.
- Jó, oké, de akkor adj még egy csókot - megcsókoltam, majd elköszöntem, és beléptem a házba. Felszaladtam a lépcsőn a szobám felé, aminek az ajtajában anyába ütköztem.
- Ó, szia anya! Megjöttem.
- Theresa, szeretnék veled beszélni.
Megfagyott bennem a vér. Csak nem a kórházas balesetemről akar szót váltani?
- J-jó - dadogtam, majd a szobámba érve letettem a táskám, és leültem az ágyamra. Anya mellém ült, majd megfogta a kezem.
- Kicsim, tudom, hogy most nehéz időszakon mész keresztül. Utálod a sulit, és most ez a kórházas dolog... Valamint mást is megtudtam még. Hogy mehettél el Los Angelesbe? Ráadásul a tudtom nélkül?
- Anya... - lehajtottam a fejem, és gyűrögetni kezdtem a pólóm szélét.  - Tudom, hogy mostanában eléggé elzárkóztam...
- Te mindig elzárkóztál, - vágott közbe - viszont ezt már megszoktam. Szereted magad intézni a dolgaidat, de vannak, amikről én is szeretnék tudni. A lányom vagy, és nagyon szeretlek, emiatt féltelek is. Kérlek, mondj el nekem mindent!
- Hát... Az egész onnan indul, hogy szerelmes lettem Andybe. Julietnek, Andy unokatestvérének esküvője volt, ami Los Angeles-ben zajlott le, így elhatároztam, hogy Connyval elutazom oda. Köztem és Andy között alakulóban volt valami, és azt hittem, hogy Juliet a jegyese. Később kiderült, hogy nem, de az utazást akkor csalódásként éltem meg. Andy egy másik lánnyal csókolódzott, én pedig kiborultam, és hazautaztunk. A baleset ez miatt történt meg, de beakadt a lábam, azért estem le rosszul. Tudod, hogy talpraesett vagyok. Persze akkor nem jött össze... Azóta kibékültünk, sőt, össze is jöttünk Andyvel, így szent a béke - elhallgattam. Dereckről egy szót sem szóltam. Nehezemre esett kimondani a tényt. - Anya... Emlékszel Dereckre?
Amint meghallotta a nevet, idegesen ökölbe szorította a kezét.
- Mi van vele? - köpte a szavakat. Ő sem felejtette el, hogy miatta halt meg a lánya.
- Vele is voltak bonyodalmak. Mikor kórházba került... megcsókolt. Azt mondta, hogy engem szeretett, nem a nővéremet. Valamint ő tette ezt velem - mutatom meg a csuklómat. Még mindig kék-zöld volt, de halványabb.
- A rohadék! Kitöröm a nyakát!
- Anya, nyugodj meg! Andy megvédett, és folyton azt teszi!
Anya vett pár levegőt, és próbált megnyugodni.
- Kicsim... Ha bármi lenne, azonnal szólj!
- Rendben - bólintok. Megölelem, majd anya kimegy a szobából. Átnéztem a tanulnivalót, majd kicsit olvastam, de túl fáradt voltam, hogy sokáig fentmaradjak. Lefeküdtem aludni, és gyorsan álomba is merültem.