A Szomszéd fiú

Hát erre nem számítottam!

Amikor oda értünk a buliba, Norbi mindenkit meghívott egy-egy felesre. Annyira nem rajongok a rövid italokért de egyszer kivételt teszek.
-Szia szép hölgy, 9 kis felest kérek. Mondta Norbi a pultban lévő nőnek, valahogy olyan érzésem volt hogy Norbi szimpatizál vele.
-Hé Norbi nekem kérsz még egy narancs levet is? Kérdeztem Norbitól. -Persze. Üljetek le nyugodtan és majd oda viszem.
Leültünk egy 9 személyes asztalhoz.
-Barbi nézd azt a csávót, folyton téged néz mióta ide jöttünk.  Asszem ismerem, hallottam már rola van van valami fekete notesz amibe a lányok nevét írja akik megvoltak neki. De a neve most nem ugrig be.
-Lia néha én is megijedek tőled hogy idegen emberekről is miket tudsz. Nevettem el magamat. Mondtam úgy neki mintha az a fiú nem nézett volna ki jól. PEDIG nagyon is. És olyan ismerős arca volt.
-Na itt is vannak az italok, akkor koccintsunk arra hogy ujra együtt a régi osztály.
Mondta Norbi, és szinte mindenki egyszerre le húzta a rövidet.
-Na jöhet még egy kör? Kérdezte izgatottan.
És ez igy ment hajnali kettőig.
Aztán teljes képszakadás. Reggel Roli ágyában ébredtem.
Roli? Eddig azt se tudtam ki ő!
-Szia, ho...hol vagyok? És te ki vagy?? Kérdeztem tőle ijedten.
-Szia, hát nálam. És nyugi semmi sem történt csak haza hoztalak. Mert valami nyomorékok behúztak a wc-be és tudom furcsa hogy egy idegen "ment" meg de nem nézhettem végig.
-Kérlek ne is folytasd.. szakitottam felbe a mondadoját. Elég.. köszönöm, hogy el hoztál. Bármilyen furcsa is, hogy nem ismerjük egymást és kimentettél a bajból. Barbinak hívnak. Mondtam kicsit félve és a szemébe nézve. És téged? Kérdeztem tőle kicsit unottan és fáradtan. A fejem majd szét szakadt. Ráadásul úgy hogy egy vad idegen ágyába feküdtem, és apáék azt se tudják hol vagyok. Hát remek ennyit arrol hogy vigyazok magamra.
-Roli vagyok, nem rég költöztünk erre a környékre. Igazából ne nagyon ismerek innen senkit. Magyarázta érthetően.
- Áh értem. Válaszoltam neki.
És úgy feküdtünk ott egymassal szemben mint valami két szerelmes aki tényleg ezer éve ismeri egymást. Hihetetlen, futott vegig az agyamon az hogy egy vad idegen és mégis megvédett azoktól az emberekre. Egynek most nagyon örülök hogy nem hallja a gondolataimat. Vajon az ő fejében mi járhat?!! Felső teste szinte tökéletes volt, a haja enyhen kócos és szeme gyönyörű szép csillogó fekete volt. Milyen érdekes hogy egy vad idegenről ilyeneket gondolok. Es ahogyan ő nézett rám. Ahhww
Rá mosolyogtam. Egyszer csak a kezét a derekamon éreztem és közelebb húzott magához.  -Most még is mit csinalsz? Kérdeztem egy kissé megijedve. -Csak közelebb húzlak magamhoz, gyönyörű vagy remelem tudod.
Az egész olyan volt mint valami mesebeli álom.
Komolyan nem tudod hogy ki vagyok?
Kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Amikor ezeket ki mondta el mosolyodtam az arcunk között alig volt pár centimeter.
-Nem nem tudom, miért tudom kéne?
-Tegnap a buliban én voltam az aki eleg sokszor nezett téged. Magyarázta...
- Valami rémlik.
Aztán beugrott, hogy ő volt ott a pultnál.
-Van barátod? -Nincsen.
-Meg se kérdezed hogy nekem van e baratnőm? Kérdezte nevetve és én is erre el nevettem magam. -Van baratnőd? Kérdeztem kissé kínosan.
-Nincsen. De ha leszel akkor lesz. Es pimasz mosolyra húzta a száját.
-Mi? Nem ismerjük egymast.
-És nem is akarsz meg ismerni?
•ekkor egy kínos csend.•
Csak arra tudtam gondolni hogy egy ilyen fiúnak sose kellenek. Maximum hogy ő is kihasználjon.
-Nem válaszolsz?
  Pár perc mulva.
És ahogyan ezt kimondta közelebb hajolt hozzám én pedig ennek láttan mert még is egy idegenről van szó, megijedtem és arcon csaptam.
Ő kérdően nézett rám. És arca csupa piros lett.