A Szomszéd fiú

~Kezdetek~

Barbi vagyok egy átlagos 18 éves, a szüleim 4 éve elváltak és apámmal maradtam. Össze jött Erikával. Erika apa munkatársa, nagyon kedves és segítőkész nő, persze anyát nem pótolja.
Erikának van egy fia aki 9 éves és Ákosnak hívják. Szoktam neki segíteni a matekban ha meg kér rá. Édestestvéremként tekintem. Nagyon jó a viszonyunk egymással.
Magamról annyit hogy van egy kapcsolatom 5 honapja, igazából ilyen se veled se nélküled az egesz. Ő kicsit másabb mint en. De nagyon szeretem. Egyik este nagyon csúnyán összevesztünk.
-Szia. Rá érsz ma este? Írtam rá.
-Szia baby bocsi de ma pont nem jó. -valami baj van? Kérdeztem tőle ijedten . -Nincs semmi csak most nincs kedvem hozzád. -Valami köze van annak, hogy nem akartam múlt éjjel le feküdni veled? Kérdeztem tőle, mikor közbe éreztem, hogy ez lehet a baj. -Figyelj nekem már nem kellesz. Elég abból hogy folyton nyafogsz, és csak a hiszti megy mindenért.
-Azok a hisztik neha jogosak és ezt te is tudod. -Hat igen neked minden hiszti úgy latszik jogos. 5 hónapja vagyunk együtt de még nem volt semmi komoly köztünk. Nekem szükségem van egy kis extrára és te ezt sajnos nem tudod megadni nekem. Ráadasul tegnap a buliban megcsaltalak. Megbántam mert ezt nem érdemelted meg. Sajnálom.
-De mért nem érted meg, hogy még nem állok készen rá. És ezt így írasba kell közöni hogy "jaj sajnalom megcsaltalak". Jó, akkor hagyjuk ezt , ennek tényleg nincs ertelme. Én szerettelek azt hittem te is. De te mégsem. -Sajnálom nem tudok mit mondani erre. Barátok azért lehetünk. Szia.
-Szia! És ott ültem az ágyamon, teljesen össze tört szívvel és zokogtam. Nem értettem miért nem voltam elég jó neki. Lerohantam a lépcsőn ki a házból és a közeli parkba rohantam és mit sem törődve, hogy ki és mi lát. Leültem egy padra, fel húztam a lábam és csak zokogtam. Nem értettem, hogy miert kellett ezt csinálnia. Lehet hogy sosem szeretett.Az agyamon minden vegig futott. Talán nem is vagyok elég jó. Úgy éreztem engem mindenki kihásznál.Amikor már kezdtem meg nyugodni és már nem sírtam, csak eppen eppen szipogtam, elindultam haza fele mert már kezdett sötétedni. Nem szerettem volna ha eszre veszik otthon, hogy valami baj van.
Amikor már ott voltam a házunk közelébe lattam, hogy a szomszédba jött egy új lakó. Azt gondoltam, hogy megint valami idős házas pár. Már egy jó pár ember megfordult abba a házban. Annyira nem is foglalkoztatott. Bementem a házba, ki sírt szemekkel. Már Erika és Ákos otthon volt. Apa nem mert ő késő estig dolgozik. Persze csak a szokásos. Sosincs itthon.
-Miújsag Barbi? Milyen napod volt? Kérdezte Erika kedvesen. -Hát minden oké, nem történt semmi érdekes. A közeli parkban voltam sétálni. Próbáltam leplezni azt, hogy belul mennyire össze tört vagyok. Nem mondtam el neki hogy Patrikkal vége lett és megcsalt, mert lehet újra zokogásba kezdek.
-Na hát az szuper, ilyen szép időt ki is kell használni.
Amikor meg vacsoráztunk elmentem tusolni és mentem aludni, elegem volt a mai napból. Reméltem, hogy holnap jó napom lesz. Reggel olyan fel 9 körül ébredtem fel.
Megnéztem a telefonomban a horoszkópomat, ez ilyen reggeli rutin nekem. Kikeltem az ágyból és szét húztam a függönyömet. Arra lettem figyelmes, hogy az új szomszédok pakolnak be a házba.
Közben az is világos lett szamomra, hogy nem egy idős házas pár hanem két 40 körüli felnőtt és ebből következtettem hogy a fiú aki velük van a fiúk lehet. És megkell hagyni messziről nem is nézett olyan rosszul ki. De nem számít mert én még a szívem mélyén Patrikot szerettem.