A Szomszéd fiú

♡Szeretem♡

Másnap reggel mikor felébredtem,ő még aludt. Olyan aranyos volt ahogyan szuszog, óvatosan kiakartam bújni a kezei közül és mikor felemeltem a kezét meg szólalt.
-Joreggelt szépseg.Mosolyodott rám. -Szia, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Néztem rá.
-Ugyan, nem ébresztettél fel, már fent voltam csak visszafeküdtem pihizni. És mit fogunk csinalni ma?
-Hát nem tudom, szerintem főzök valami finomat és ha gondolod utana elmehetünk sétálni.
-És mit szolnál ahoz hogyha be ülnénk a kocsiba és el mennénk Villányba?
  -Hova? Kérdeztem kínosan, mert nem tudtam minek akar oda menni.
-Hát tudod Villányba vannak a mamáék és ott van 2  testvérem. És gondoltam be mutatlak nekik.Van kedved hozzá?
-Igen, szeretném megismerni a nagy szüleidet meg a tesóidat biztos tök jó fejek. De! Mivan ha nem leszek szimpatikus nekik?
-Ettől ne félj, nagyon szeretni fognak. Kacsintott rám pimaszul.
-Hát ha te mondod. Messze van Villány? Hát nincs közel de ha most elindulunk delutanra oda erünk.
-Akkor szerintem készülődjünk. Mondtam lelkesenen túl pörögve.Előtte én lezuhanyzok.
Felkeltem az ágyról és a fiókomból egy törölközőt húztam elő mikor hátulról át ölelte a derekam. Maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott. -Én is jöhetek veled? Nézett rám azokkal a csillogó szemeivel.
-Hát ha szeretnél, akkor igen. Nevettem el magam picit, és biztos tök vörös lehettem, mert nagyon zavarba voltam. Bementünk a fürdőszobába levette a pólót. Én pedig álltam vele szembe.
-Te nem vetkőzöl?
-Hát... de.. csak kicsit szégyenlős vagyok.
-Segitsek? És egyre közelebb jött. Egy száll alsó nadrágba volt. Amikor oda ért hozzám, meg fogta a kezem.
-Ne legyél szegyenlős, hiszen gyönyörű vagy. Magához húzott és megcsókolt. Meleg ajkai rá tapadtak az enyémre. És mikor szét váltunk elkezdte le venni rólam a pólót és pár perc mulva mar semmi ruha darab se volt rajtam. Se rajta. Bele léptünk a zuhanyzóba.
-Most ezért voltál szegyenlős? Hiszen nagyon szép vagy. Kérdezte tőlem, mosolyogva és tekintetét nem birta le venni rólam. Láttam ahogy alsó ajkába harap.
- Igen és még mindig kicsit zavarba vagyok. Föleg ha ennyire látványosan nézel. Nevettem el magam és bele néztem a szemébe.
-De ne legyél, előttem nem kell. Át karolt és hosszu csókcsatába kezdtünk. Kiszálltunk a kabinból meg törölgetett, bementünk a szobába. Ledőltem egy kicsit az ágyra, mire ő oda ült mellém.
-Nem akarsz készülődni? A kocsiba is tudsz majd pihizni.
-Nem baj, most tök kényelmesen fekszek. Még apát is fel kell hívjam, hogy el megyek veled.
-Rendben. Nem fog szólni érte? -Dehogy.. hiszen kedvel téged, meg bízik benned. Nyugtattam meg.
A ruhás szekrényemhez léptem. Ki szedtem belőle egy fehér magas derekú rövid nadrágot, és egy fekete has pólót.
-Szerinted igy jó leszek? Nem gaz vagy ilyesmi? Kérdeztem Rolitól aki csak bámult bambán.
-Persze hogy jó igy, nagyon szép vagy! És egyáltalan nem gáz.
Ne beszélj már ilyeneket. Nevetett egyet. És közben a zokniját húzta.
-Jó. Akkor most fel hívom apát és indulhatunk is.
-Én addig át állok a kocsival, lent találkozunk és egy puszit nyomott a homlokomra. Le mentem a nappaliba és tárcsázni kezdtem apát.
  📞 -Szia apa.
Szia Barbi, valami baj van??
-Dehogy, Csak azért hívlak mert Rolival össze jöttünk. És be szeretne mutatni a családjának, akik Villányba  laknak. Nem baj ha el megyek vele?
-Micsoda? Hogy hogy össze jöttetek? Ugye nem csináltál semmit se..
-Apa el mesélem majd előbe, de nem nem csinaltam semmi rosszat. Akkor el mehetek vagy nem??
-El. De vigyázz magadra és ha baj van akkor hívj, és ezt még megfogjuk beszélni.
-Okés apa. Szeretlek. Szia.
És már ki is nyomtam a telót. Fel húztam a cipőt bezártam az ajtót és be szálltam kocsiba.
-Beszeltél apuddal? Nem szólt semmit? -Nem nyugi. Nevettem fel.
-Akkor indulhatunk? -Igen. És elindultunk végre. Annyira kiváncsi vagyok a családjára.