A Szomszéd fiú

•Imádom•

Ha szeretnél te is jöhetsz, de maradhatsz is itthon.
-Oh, én szerintem itthon maradok ha nem baj. Magyaráztam.
-Megterítesz Barbi?
-Persze. Az idő még csak fel 7 fele járt  de valaki csengetett. Oda szaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. Roli állt ott előttem.
-Szia.Milyen korán jöttél. És mosolyra húztam a szám.
-Azta de szép vagy. Neked is szia.  Mosolygott.
-Köszönöm, gyere be a kaja is nem sokara elkészűl.
-Rendben, bocsi hogy ilyen korán jöttem csak anya elutazott és unatkoztam otthon.
-Szia Roli. Gyere beljebb. Ordított apa a konyhából. -Szia. Köszönt apanak kissé vekony hangon. Kicsit el nevettem magam a hang hallatán.
Leültem a helyemre és oda ült mellém.
-És mizu,már nem vagy másnapos?
Kérdezte nevetve. -Haha.. már nem! nevettem fel én is. - Kész van végre a kaja, remélem ízlik, joétvágyat. Tette apa oda elénk a kaját és ült le velem szembe. Szeretném még egyszer meg köszöni hogy vigyáztál Barbira.
-Ugyan.. ne köszönje szívesen tettem. Nem birtam végig nézni ahogy azok az emberek kihasználjak azt hogy egy nő részeg.
Elkezdünk vacsorázni és egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy apa telefonja csörög. Apa oda rohant és fel vette. Erika volt az, azt mondja hogy most kell induljak. Mert a rendőrök türelmetlenek és nélkülem nem akar semmi papirt csinalni.
-Barbi ha nem baj akkor én el megyek, ha megettétek pakolj el  kérlek. Majd jövök szeretlek! Rolival kezet fogott nekem adott egy puszit és elment.
-Ketten maradtunk. Jelentette ki Roli.
-Igen, és segíthetsz majd el pakolni ha végeztünk. Kacsintottam rá.
-Talán. És húzta el a szájat sunyin. Apud főzött?Nagyon finom lett.
-Igen ő, köszi. Mosolyogtam rá. Végeztél is?
Ahha nekem ennyi elég volt, nem birok többet enni. És a hasát fogta.
-Okés, akkor pakoljunk el.
Össze szedtem a tányérokat, villát, kanalat.
Ő a poharakat hozta. Betettem a mosogatógépbe. És megálltam a pultnál  néztem ahogy szenved a térítő össze hajtásával. Segitsek? Kérdeztem nevetve tőle.
-Nem kell, megy ez. És oda hozta hozzám én fel tettem a szekrénybe és mikor meg fordultam meg állt előttem.
-Most mi az? Kérdően néztem rá. És a szívem egyre jobban vert.
Ő erre csak meg fogta a derekam es közelebb jött hozzám pimaszul rám mosolygott.
-Roli...szerintem ezt ne..
-Most miért?
Bele neztem a azokba a gyönyörű szemeibe és én is közelebb mentem hozzá. A homlokunk össze ért.
-Meg csokolhatlak? Kérdezte tőlem és nagyon úgy látszódott hogy nem akar nemleges választ elfogadni.
De én nem szoltam semmit. Ő ezt igennek vette és hatalmas meleg ajkai rátapadtak az enyémre először csak szájra puszi majd el kezdte mozgatni a szájat és az alsó ajkamba harapott bele. A nyelve utat tört a számba. És mikor levegő hiány miatt szét váltunk. Azt kérdezte.
-Nem maradhatok itt? Nincs otthon senkim. Utálok egyedül lenni abba a házba. Még minden olyan új.
-De maradj nyugodtan. Van vendég szobánk alhatsz ott. Vagy esetleg itt a kanapén.
-Nem lehetne hogy te szobádban alszok én is veled? És nevetett.
-jó, de ne csinálj hülyeséget.
Felvezettem a szobámba.
-Waooo de szép szobád van! És ez az a  hely ahonnan mindig leselkedsz utánam ugye?
És erre felnevettünk mindketten.
-Nagyon vicces igen.. persze jobb dolgom sincs.
Mindjárt jövök átöltözök.
-Okés, de siess.
Bementem a fürdőbe  fel húztam egy trikót, egy rövid gatyát nekem ez a pizsama.
Vissza mentem a szobába egy szál alsó gatyába feküdt az agyon.
-Nem vagy szégyenlős látom. Kényelmes igy? Kérdeztem tőle nevetve. És közben a sötétítő függönyt behúztam.
-Igen, de ha ide jösz úgy jobb lesz. Kacsintott rám. Befeküdtem én is az ágyba és felé fordultam. Közelebb jött hozzám majd magához húzott.
-Barbi, figyelj rám. Nagyon tetszel... és azt szeretném kérdezni hogy nem e lesz a barátnőm? Nem tudom hogy neked tetszem e... de bízok benne hogy igen. És azt is tudom, hogy még nem nagyon ismerjük egymást. De itt az alkalom rá.
-Hát nem tudom, nekem ez az egész olyan gyors egyik nap még idegen másik nap már össze akarsz jönni. de amúgy nekem is tetszel.. talán akkor igen.. de én nem akarok semmit sem el kapódni érted mire gondolok.
-Nyugi.. nekem nem azert kellesz. Kinőttem már az ilyenekből..
Szoval akkor igen? 
-Igen. Mosolyodtam rá.
- Köszönöm hogy adsz egy esélyt ígérem nem rontom el.
Megfogta az arcom majd lágyan megcsókolt.
Átölelt és össze bújva aludtunk el. Olyan jó volt a szív dobogását érezni.