A Szomszéd fiú

~Valami alakúl~

Közelebb hajoltam hozzá és nem tudom mi ütött belém de adtam egy puszit a szájara.
Amikor elhúzta az arcát és a szemembe nézett a hatalmas csillogó fekete szemeivel. Elvesztem bennük, gyönyörű szeme van. Nem tudtam megszolalni. - Most ez mi volt? Kérdezte tőlem. Miért húztad el az arcod és miért csaptál arcon ha utána szájon csókolsz? Nevette el magát. És latszólag tetszett neki még akkor is ha nagyon kinos helyzetbe hoztam.
-Ne haragudj de olyan varatlanul ért. Aztán lattam ahogy nezel rám.
Közben eszembe jutott amit tegnap Lia mondott a fekete notesz. Hihetetlen hogy az a lány mindent tud mindenkiről.
-De tudom en is csak azért kellek hogy engem is be írj abba kis fekete noteszedbe hogy "megvoltam".
-Fekete notesz? Te erről honnan tudsz?? már nem hasznalom, nincs meg. Az a korszak szamomra véget ért. Megbántam hogy régen használtam.
-Erről mindenki tud, úgy latszik nem olyan nagy titok, tegnap a buliba mondta a Baratnőm Lia. Igazából lényegtelen mert úgy sem lesz köztűnk SEMMI.
-Milyen kis haragos lettel hirtelen, az előbb meg megcsokolsz most meg dühöngsz a semmin.
-Engedj el kérlek. Én most haza megyek! És még ki kell találnom hogy hogyan jutok haza. -De ne..ne menj el, nem érted hogy nekem bejosz?! Tegnap a buliba is  annyira szép voltál, kellesz nekem. És megszeretnélek ismerni.
-Persze... mondtam unottan. És egy szavát sem hittem.
-Amugy merre laksz?? Ha szabad kérdeznem persze.
-Debrecen Zrinyi utca..., magyaráztam de nem hinnem hogy nagyon értette volna hogy miről beszélek. Elvégre ő ilyen új.
-Komolyan? Na akkor nem kell szerintem olyan messzire menni. -Mi? Miért? -Hát mert most is ott vagy, mondta nevetve. Felpattantam az ágyról és szét húztam a türkizkék fűggönyt. -Jézusom az ott a mi házunk. Ez nem lehet... Mondtam tátott szájjal, mert nem értettem hogy mi történik. Te vagy az új szomszéd?! -Ó szoval te vagy az a csaj aki múltkor az ablakból kukkolt korán reggel?! És mi vagyis anyu, apu és én.  Mondta nevetve. Legalább közel leszel hozzám. És rám kacsintott.-Haha nagyon vicces. De én akkor megyek is.
- Még is hova? Itt laksz a szomszédba minek sietsz? -Mert megyek! Köszönöm, hogy tegnap haza hoztál. Hálás vagyok érte!
Megnéztem magam egy hatalmas tükörbe ami a szoba falán volt, fel húztam a cipőmet, táskámat megkerestem és amikor az ajtóhoz indultam megfogta a kezem.
-Gyere vissza! Szólt rám erőteljesen. Nem gondoltad te se komolyan, hogy csak így szó nélkül hagylak el menni..
-Engedj kérlek. -Egy feltétellel. Az ajtó falához nyomott es végig simította a derekem. A kezemet felemelte és a nyakam kezdte puszilgatni. Éreztem ahogy férfiasaga egyre jobban keményedik. Egy száll alsógatyaba állt ott elöttem.A fülembe súgta.- Ha adsz egy csókot elmehetsz. Teljesen kirázott a hideg ahogy ezt mondta. -Nem. Most engedj el!! Nem tudom mit képzelsz magadról. Egy idegen vagy! Jelentettem ki határozottan.
-Csak egy ártatlan csók, kérlek.
Na mi lesz? Kapok puszit?
-De akkor ígérd meg hogy el mehetek!
-Jó. Közelebb hajolt és adtam egy szájra puszit, elrántottam a fejem és menni készűltem, mikor ismét vissza húzott. -Most ez mi volt? -Csók, hát mi más. Nevettem.
-Ez semmi volt. Nem nevezném csóknak. Vagy normális vagy nem mész sehova. Mondta vigyorral az arcán. Közelebb jött meg fogta a derekam a szemembe nézett és megcsókolt. Ahogyan a meleg ajka rá tapadt az enyémre, és a nyelve utat tőrt a számban. Eszméletlen jó volt. Nem értem hogy vonzódhatok egy "idegenhez".Pár perc mulva mikor levegő hiány miatt szét valtunk.
-Mostmár mehetek?  Kérdeztem tőle és abban bíztam mást már nem talál ki.
-Hat.. nem szívesen engedlek el. De mivel itt laksz a szomszédba mehetsz. Este nem jössz át? Kérdezte boci szemekkel rám nézve. És még mindig nem engedte el a derekam.
-Hát nem hiszem. Majd még meg látom. Na szia. Rámosolyogtam és ki léptem az ajtón.
-Akkor majd megyek én. És be csuktam az ajtót. Ezt már alig hallottam. Azt hittem hogy megint valami hülyeseget beszél és nem gondolja komolyan.