A Szomszéd fiú

Akit mindennel jobban

A kocsiban elaludtam és arra lettem figyelmes hogy az autó meg áll, kinyitottam a szemem.
-Megjöttünk baba, mosolyodott rám Roli.
Egy hatalmas ház elött álltunk. -Itt laknak a nagyszüleid? Kérdeztem tátott szájjal. -Igen, miert? Nevetett fel. Gyere menjünk be. Ki kapcsoltam magam és ki szálltam a kocsiból. Roli meg fogta a kezem és úgy sétáltunk be. Amint be leptünk az ajtón egy hatalmas nappali fogadott. -Sziasztok. Köszönt ránk az egyik testvére. Rolival kezett fogott és nekem pedig bemutatkozott. Robinka hívták. Közben ki jött a nappaliba a Mamája és a masik testvére. -Szia, Olivér vagyok. Köszönt ram. Én is mindenkinek bemutatkoztam.
-Jaj Rolikám, már nagyon vártunk titeket. Oda hajolt a néni es azt mondta -Szólíts  csak mamának te is. 
-Rendben, és el mosolyodtam.
-A kaja még nincs kész, mert nem tudtuk pontosan mikor érkeztek. Mondta Roli mamája.
-Nem baj mama, addig megmutatom Barbinak a szobát. Mondta Roli. Megfogta a kezem és fel húzott az emeletre a szobájába. -Azta, ámultam el a szoba látványán.
-Tetszik?
-Mi az hogy?! Persze hogy tetszik nagyon szép. Leültem mellé az ágyra és az ölebe húzott. Meg fogta az arcom és kitartóan csókolta össze zárt ajkaim, majd nem kellett sok, megadtam neki magam. Kinyitottam a szám és nyelve egyből bele csúszott a számba.Nem állt le, inkabb a csókunk egyre szenvedélyesebb lett.  Levegőt venni sem engedett csak mikor majd nem megfulladtam. Letapadtak az ajkai az enyémről és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek baba.
-Én is szeretlek Roli. És fejemet a nyakába fúrtam, ő pedig át ölelte a derekam. Arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kopog az ajtón.
-Igen? Szolt Roli eleg hangosan, hogy kint is meghalljak.
-Gyertek enni. Szólt Robi be az ajtóban állva.
-Jó jó mindjárt megyünk. Mondta Roli.
-Na gyere, menjünk enni. És ha gondolod ebéd utan el mehetünk sétálni.
-Ohh okés. Rámosolyodtam és elindultunk le a lépcsőn. Az ebédlőbe az asztal már szépen meg volt terítve. Leültem az egyik székre és Roli meg mellém. Amikor mindenki az asztalnál volt elkezdtünk enni.
-Mama már nagyon hiányzott a  te főztöd. Mondta Roli, kedvesen a mamájára nézve.  Na és hogyan ismerkedtetek meg? Kérdezte Olivér, az asztal másik végéből.
-Hat egy buliban ismerkedtünk meg mikor Barbira rá akaszkodtak valami rossz arcú emberek és én meg haza vittem. Másnap mikor fel ébredt akkor szegény lány azt se tudta hol van. Mondta Roli Olivérre nézve.
-Szóval haza vitted úgy hogy nem is ismerted? Kérdezte Robi.
-Hát igen, aztan kiderült, hogy ő a szomszédba lakik. Mindenki csak nézett tátott szájjal mineket. Hát igen lehet abban a hitben voltak hogy valami extra romis helyen ismerkedünk meg. Amikor szepen ki vesézte Roli a többieknek, hogyan ismerkedtünk meg már bőven 4 körül járt az idő.
-Segítsek el
pakolni? Kérdeztem a mamát.
-Hagyd csak, vendég vagy. Elpakolok én, de nagyon kedves vagy.
-Rendben. És vissza ültem a helyemre. Roli megfogta a combom és simizni kezdte.
-El megyünk akkor sétalni? Kérdezte rámnézve.
-Ahham. Rá mosolyogtam és a fejem a vállára fektettem.
-Merre mentek? Kérdezte Robi.
-Hat csak meg mutatom neki a környéket.