Jégmadár 2

3.fejezet

Bukarest, sosem hittem volna, hogy ennyi helyre eljutok, alig huszonhat évesen. Ahogy felsétálunk a lépcsőn, már vagy hatszor elátkoztam Bucky-t, hogy miért nem kerített egy olyan helyet, ahol van lift. Jézus Emmett, mikor váltál ennyire lustává? Jah, igen megvan, amikor Tony-val összejöttem, hozzá szoktam az ő életviteléhez. Bár próbálok neki rendes, házi kosztot csinálni, nem mindig marad arra is időm, így álltalában rendelünk valamit, és punnyadunk a tv előtt. Újra el kell kezdnem edzeni. Amint felérünk, a kapitány simán betör a pici lakásba.

–Kezdjek aggódni a jófiús imidzsed miatt Kapit? – kérdezem zavartan, amíg belépek utána. Mivel a Madarat teljesen megújította Tony és Charles egyik barátja Hank, így most csak egy fekete sport melltartó, és egy fekete spórt latex van rajtam, na meg a fegyver övem. A perec már csak a két csuklómon van, meg a fegyver övem van abból na meg az egész ruha, és fegyverem Ultron maradványaiból készült, mert mint kiderült, a Vibránium tökéletesen alkalmas arra, hogy vezesse az erőmet. Ugyanis az a bizonyos Hank rájött, hogy hogyan lehetne elérni, hogy a ruhám, akár csak én magam, megfogja az emberi érzelmeket, főleg a fájdalmat, majd azt az én érzelmeimmel felerősítve tárolja, míg ki nem engedem. Így könnyebben tudom az ellenfelemet a fájdalommal sokkos állapotba hozni. Nem a legszebb gondolat meg cselekedet, de a harcban, valahogy, ez nem számít annyira.

–Lehetséges – mondja komoran, míg elkezd körbe kémlelni a lakásban. Nem nagy, igazából csak egy nagy szoba. Magam is szemügyre veszem a helyet, majd kezembe veszek egy könyvet.

–Vigyázattok, elindult felétek a német alakulat – szólal meg Sam a fülemben, ahogy Steve-re nézek, csak ekkor veszem észre, hogy nem vagyunk kettesben.

–Bucky – mondja Rogers zavartan. – Tudod ki vagyok? – kérdi, mire a férfi csak bólint.

–Steve Rogers vagy, olvastam rólad a múzeumban–mondja, majd rám pillant.

–Hazudsz – mondja Steve, és sóhajt. A barna hajú engem figyel, mintha nem tudna hová tenni engem. Végül is, hátra van fogva a hajam, lehet tényleg nem ismer fel.

–Te vagy az, Emmett, aki örökölte az apja képességeit, téged is ezért kapott el a HYDRA – mondja, mire zavartan nézek rá. De Sam közben végig a fülembe beszél, így nem tudom pontosan hallottam-e, amit az apámról mond.

–Az apám...? – kérdezek vissza, de Sam egyre hangosabban szajkózza, hogy megtámadtak minket.

–Nem én tettem, többé nem ölők – mondja Bucky, ahogy meghallja a lábak dübörgését.

–Ők azt hiszik, és nem élve akarnak elkapni – mondja Steve elpillantva.

–Jól teszik, veszélyes vagyok

–Nem kell harcba torkollania – lép közelebb Rogers.

–Mindig abba torkollik – mondja Barnes. Ekkor dobnak be egy gránátot az ablakon, majd valaki elkezd dörömbölni az ajtón... szerintem faltörő kos. Veszek egy mély levegőt, és amíg a két férfi elintézi a bombát, összeütöm a csuklómon lévő két perecet, így hamarosan a fekete anyag ellepi az egész testemet. A kék csík helyett már a derekamig narancs színű fút végig oldal, onnan pedig kék, egészen a mellemen, ott a két csík bekanyarodik, és egy madár körvonalát alkotják. A maszkom pedig már nem külön van, hanem a fülemben lévő adóvevőből jön létre a szemem köré. Igen, teljesen átalakult a ruhám, ami szomorú, hiszen mivel nem íróm alá az egyezményt, a Madár a szekrény mélyére kerül. Az egyik ablakon beugró alakot, simán csak fejbe verem az egyik baltám nyelével. Egy másikat pedig fejbe rugóm, amint a földre esik, fejbe verem. Ez idő alak Bucky kirohant a lépcsőházba. Steve meg utána. Sóhajtva mentem ki, én is, és néztem le, de már nem voltak ott, így az ablakhoz mentem, hogy akkor csatlakozzak Samhez, de a másik háztetőn megpillantom Buckyt, aki egy fekete macska ruhás fazonnal harcol. Zavartan ugrom ki és repülök át oda, úgy landolok, hogy az idegenre esek, így a földre viszem. Egyszerűen rúg le magáról, nyikkanva érek a földre tőle nem messze.

–Nem tudod cicus, hogy mindig Csőrike győz? – állok fel, majd elő veszem a másik két hengeremet, összeérintem őket, majd megnyomom az egyiken egy gombot, mire megnőnek egy nagy rúddá. Megforgatom, a két kezembe, míg elindulok az ismeretlen fekete ruhás felé, megfordulok magam körül, és lendületből próbálom fejbe verni vele a férfit, de ő elkapja a rudat, és annál fogva emel fel. Mintha pehely súlyú lennék dobfélre az útból. Lábra érkezem, és pár hátra lépés után sikerül is talpon maradnom. Újra neki indulok, és most sikerül fejbe vernem a férfit, aki így a földre esik. Barnesnek addig sikerült elmenekülni, persze Steve követi. A macsek ahelyett, hogy nekem támadna, a földről feltápászkodva egyből utánuk ered. Sóhajtva indulok el, közben újra két kicsi hengerre bontom a botomat, és az övre teszem újra. Sam hangja késztett megállásra.

–Segíts leszedni a gépeket – mondja, mire sóhajtva ugrom le a tetőről, hogy utána felrepüljek és egy másik gép felé veszem az irányt. A kezem előre téve lövök rá, de elvétem. Komolyan... ez nem az én napom. Morogva emelem fel újra kezem, de mivel tüzet nyitnak rám, ki kell térnem jobbra, de közben újra célba veszem a repülő farkát, és most sikerül is eltalálnom. Sam is sikeresen leszedte a másikat, így elindulunk mi is a Kapitány után.

Az alagútban érjük utol őket, ahol Sam a cicusnak támad, míg én Buckyt próbálom megállítani. De ő egy egyszerű mozdulattal elkapja a karom és vág az egyik falhoz a fémkarjával. Nyögve esek a földre, majd sóhajtva tápászkodom fel.

–Utálom a veteránokat – mormogom, majd fel is állok, de három férfi áll elém a pisztolyát rám tartva. Összeütöm a kezeim, így a Madár visszahúzódik, így emelem fel a kezeimet. – Nyugalom, nem állok ellen – mondom sóhajtva, majd el is indulok elfőttük, miután az egyik int nekem.

Amint oda vezettek a harcigép, és a rengeteg kocsi elé, lesütöm a szemem. Már előre hallom magamban Tony csalódott hangját „Pont erre gondoltam a ne csinálj semmi alatt Aby, hogy lehetsz ilyen felelőtlen blah blah blah". Leengedem a kezeimet, és úgy nézek Samre.

–Gratulálok Kapitány bűnöző lettél – jegyzi meg Rody, aki mind a két karját fenntartja lövésre készen. A cicus visszahúzza karmait, majd nagyon lassan leveszi a maszkját. – Felség – mondja őt figyelve.

Felség... mi? Ő?