Jégmadár 2

Prológus

A karácsony a legszebb ünnep, a világon. Szeretem, mikor leesik a hó, és felkerülnek a díszek. A plázában mindenki jobbra-ballra rohangál, és a télapóhoz vezető sor hosszabb, mint valaha. Carl-al a karomban álltam be a végére, míg a másik kezemben lévő listát futottam át. Mindenkinek megvettem az ajándékát, kivéve Tonynak, persze, hogy ő maradt ki… hiszen mit is lehetne venni egy olyan embernek, akinek mindene megvan?

- Szóval mindent megkapok, amit kérek? – kérdezi Maise, mire megforgatom a szemeim.

- Jó voltál? – pillantok rá kérdőn, és kissé feljebb emelem a karomban Carlt.

- Oké hagyjuk – mondja végül morogva. Nevetve simítom meg a haját. Neki könnyű ajándékot venni, na de a Vasalónak… szinte lehetetlen. A szemeimmel végig pásztázom a kirakatokat, mikor megakad a tekintetem, egy képen. Egy boldog család, mosolyogva vacsorázik. Stark karácsonya gondolom sosem telt így. Hümmögve teszem zsebre a listát, hogy meg tudjam fogni Maise vállát.

***
A karácsonyi ajándékok átadása a bosszúálló toronyban eléggé gyorsan lezajlott. Főleg, hogy én előbb adtam át mindenkinek, hiszen a legtöbben Natnél és Mariánál töltik az ünnepet.

- Tony? – kopogtam be a laborba, de nem érkezett semmi válasz. Egy mély levegőt véve léptem be az alkoholtól, és egyéb szagoktól bűzlő laborra.

- Tony? – kérdeztem megint egy fokkal hangosabban.

- Igen? – nyögött fel az asztalon könyökölő félig alvó. Egy egyszerű fekete póló és fekete nadrág van rajta, haja kócos, arca nyúzott. Persze, a szülei karácsony környékén haltak meg. Vettem egy mély levegőt, és közelebb léptem hozzá. Csak úgy árad belőle a szomorúság.

- Oda szeretném adni a karácsonyi ajándékod – tettem le a dobozt elé, mire egyből felélénkült. Felemelve a fejét húzta maga elé a dobozt, és azonnal ki is nyitotta.

- Egy pulcsi? Köszönöm – mondta értetlenül.

- Ez az egyik része az ajándéka, a másik az… - kezdtem, és közben az asztalra ültem. – Hogy nálunk töltöd a karácsonyt – mondtam teljesen felvillanyozva. – Mi mindig ilyen hülye pulcsiban ünnepelünk, gondoltam idén te is velünk tarthatnál, hiszen neked hála jött helyre az életünk – hadartam el, és várakozóan néztem barna íriszeibe. Ő csak a pulcsira nézett, majd megint rám.

- Köszönöm, ez a legszebb ajándék, amit kaptam, vagyis kaptam már sok féle ajándékot, de eddig ez a legjobb – mondta, mire elnevettem magam.

- Mert eddig nem vacsoráztál nálunk, kész örültek háza – mondtam, majd a keze alatt heverő maszkomra tévedt a tekintettem. – Mit csinálsz a madárral? – kérdeztem meg értetlenkedve.

- Csak feljavítom egy kicsit – vonta meg a vállát, majd felállt.

- Te is kéred most az ajándékod?

- Nem, majd szenteste – mondtam gyermeki ártatlansággal nézve rá. Erre a szemét forgatva mosolyodott el.

***
Mióta az életünk helyre állt, anyuval felújítottuk a lakást. Az én szobám megkapta Carl, hiszen én már úgyis a bosszúálló toronyban lakom. Maise teljesen magáénak tudhatja a gallériát, amit be is rendeztünk neki igazi fiú barlangnak. Kapott egy új íróasztalt, laptopot, egy ágyat, és mindent, ami csak kellett. Így Carl-t is könnyebb ellátni, hogy nem kell folyton le-fel hurcolni. Kifestettünk, és amit lehetett kicseréltünk. Lassan ugyan, de elég pofás lett a lakás. A karácsony végett a nappaliban terítettünk meg, és anyuval megfőztünk mindent, amit csak tudtunk. Bár szerintem van, amit kissé elfűszereztünk. Amint minden a helyén volt, felvettem magam is az ocsmány zöld, kötött kardigánt, amint egy pingvin képe virított. Egy fehér farmert vettem fel hozzá, és egy zöld hópelyhes otthoni mamuszt. Ma nem a szépségre hajtottam, hanem a kényelemre. Maise egy szintén ilyen pulcsiban volt, csak az övé kék, és ő maradt egy fekete melegítőben. Sam is a saját fekete hópelyhes pulcsiját vette fel, egy sima kék farmerral. Anya azonban, mivel tudta, hogy Tony is jön, kitett magáért. Így egy zöld inget, és fekete ceruza szoknyát vett fel. Én már nem is mondtam rá semmit. A hajam egy gyors kontyba fogtam, majd vettem egy mély levegőt. A csengőre egy percre megállt a szívem. Megérkezett.

- Nyitom! -rohanok azonnal az ajtóhoz.

- Szia -  mondta a vasaló kezében pár dobozzal.

- Szia, gyere csak be – álltam el az útból.

- Oh, Mr. Stark, olyan jó önt vendégül látni – vette elő anya a nyájas modorát, ami nem meglepő, hiszen az ő főnöke is Tony. – Hadd segítsek – lépett oda ő is, és vette át a dobozokat, hogy a dohányzó asztalhoz vigye. 

- Hali Tony – mondta Sam is két korty tojáslikőr között. Tony csak biccentett egyet köszönésképp.

- Akkor eshetünk is – mondtam, míg elvettem Vasas kabátját. Ő is felvette a saját piros rénszarvasos pulcsiját, de neki még ez is jól állt. Egy egyszerű fekete farmert vett fel hozzá, és persze az undorit sárga napszemüvege sem maradhatott el. – Nagyon szexi vagy – súgtam oda neki, amikor megfogtam a karját, hogy az asztalhoz vezessem. Az asztal főre ültettem, majd közé és Maise közé ültem le magam is. Anya Tony és Carl közé ült be. Sam pedig a másik asztalfőn foglalta el a helyét.

- Akkor Mr. Stark, felvágná a sonkát? – kérdezte kedvesen.

- Én? Hát persze… - mondta zavartan a Vasaló, és neki is kezdett a dolognak. Amint mindenki kapott húst, el is kezdődött a zsivaj és az evés. Maise Sammel futatott eszmecserét Wandáról, anya pedig Carl-nak gügyögött.

- Nos, nem egy fellengzős buli, de tetszik? – pillantottam Tonyra mosolyogva.

- Sokkal jobb, mint egy buli – mondta egy pimasz vigyorral, ami belőlem is kiváltott egy mosolyt.

- Örülök, hogy itt vagy velünk – fogtam meg kezét.

***
A kocsiban ülve úgy érzem kippukadok, valahogy karácsonykor nem tudom magam visszafogni, és addig eszem, amíg birok.
Tony amint kiszállunk a kocsiból, felém pillant.

- Kíváncsi vagy az ajándékodra? – kérdezett rá mosolyogva, mire a kocsi tetejére fektetve alkaromat támaszkodtam meg.

- Ügye nem egy hatalmas nagy plüss nyúl? -kérdeztem rá, mire felnyögött egyet kínjában. 

- Nem – morogta, majd elővett egy dobozt. Megkerülve a kocsit lépi elém, én is felé fordulok izgatottan figyelve a csomagot. – Boldog karácsonyt – adta át nekem. Amint elveszem, rögtön le is tépem róla a csomagolást. Zavartan forgatom meg a Madárlexikon könyvet a kezemben. Olyan, mint ami apunak is volt régen.

– Nyisd ki – mondja Tony, míg felveszi a szemüvegét. Amint kinyitom, bennem akadt a levegő.
„Boldog karácsonyt Csodacsibe”
Felnézek Starkra, majd amint a kocsira teszem a könyvet, a nyakába ugrom.

- Köszi, köszi, köszi, köszi – kántálom erősen ölelve őt. Átfogja a derekam, közelebb vonva magához.

- Nagyon szívesen – suttogja a nyakamba. Egész testemben kiráz a hideg. Egy kicsit elválok tőle, de nem eresztem el. Az egész testem remeg, a szívem vadul ver. Tekintetem ajkaira csúszik, majd vissza szemeire. Ahogy közelebb hajol hozzám, levegőt sem merek venni.  Ajkai az enyémre siklanak, szemeim megrebbenek, majd le is csukódnak. Kezemmel a hajába túrok, annyira puha. Gerincem végig bizsereg, ahogy egész testemet ellepi a már olyan ismerős villámcsapás.