Jégmadár 2

4.fejezet

Ahogy a páncélautó haladt előre, egyre inkább éreztem a gyomromban eluralkodó félelmet. Veszek egy mély levegőt, és félig hátra pillantok a többiekre. Mindenki visszavette rendes ruháját, hiszen lefoglalták a ruháinkat. Rajtam is már egy sima fekete póló, és a latexem van. Valamiért nem tudom levenni a szememet Wakanda herceg... vagyis királyáról. Izmos, magas és helyes, ahogy rám emeli feketés szemeit, pirultan kapom el tekintetemet, és fordulok előre. Komolyan azt hittem kinőttem már ezt a kiskacsás dolgot, és azt, hogy minden helyes férfi miatt képes vagyok elpirulni. 

– Szóval macska párti vagy? – kérdi Sam hirtelen, mire zavartan nézek Kereszt apukámra. 

–Sam... - szól rá Kapi, de a Sólyom nem hagyja magát. 

–Macskának öltözött, csak tudni szeretném miért! – jelenti ki, mire a király picit hátra fordul. 

–A ruhája, Vibrániumból készült, igaz? – kérdi Steve, amire ő kíváncsi. Vibrániumból, pont, mint az enyém, ez sok mindent megmagyaráz. 

–A fekete párduc évszázadok óta Wakanda védelmezője, nemzedékről nemzedékre öröklődik – magyarázza kimért hangon. – És mivel most a barátja megölte az apámat, rám hárult-e feladat, és hirtelen királlyá is váltam – fejezi be, és szemeit újra rám szegezi meredten. Bár messze van tőlem érzem a fájdalmát, kételyt és talán egy kis... értetlenséget? – Szóval, most azt kérdezem, mint király, és mint harcos, vajon mennyi ideig lesz képes tőlem megvédeni a barátját? – pillant el róla, és félig meddig Rogersre néz.

–Ameddig szükséges – szólalok meg halkan, mire azonnal újra rám kapja átható tekintetét. –Nem ő tette... – kezdeném, de az autó megáll, és kicsapódik az ajtaja. Egy feketébe öltözött rendőr, vagy talán roham osztagos segít ki engem a kocsiból, majd megvárja amíg mindenki kiszáll.  

Ahogy a lábam a földre ér, körbe pillantok, egyenélőre nem látom sehol Tonyt, vagy bárki mást a csapatból. Ahogy tekintetem Bucky-ra siklik, a szívem kihagy egy ütemet. Egy üveg ketrecbe van zárva, kikötözve. Megrázom a fejemet, majd inkább követem a többieket.

–Mit csinálnak vele? – kérdezi a kapitány keményen a Sharon mellett álló, több mint valószínű főnökét.

–Amit magukkal is kellene, pszichológia felmérés és kiadatás. 

–Ő Everett Ross, az egység parancsnok helyettese – mutatja be Carter az alacsony, és nem éppen izmos férfit.

–Ügyvédet nem kap? – kérdi Rogers, de valahogy a beszélgetés nem annyira köti le a figyelmemet, mint Wakanda harcosa. Nem hiszem, hogy ész érvekkel hatni lehetne rá... Régen tanultam Wakandáról, egy szegény kis falú, ahova nem lehet menni jótékonykodni. Pedig nekem is megfordult a fejemben, mikor az egyetemi felvételi miatt kellett volna a plusz pont. De ha tényleg olyan szegény, akkor, hogy lehetséges az, hogy ilyen ruhája van? Azt tudtam, hogy a Vibránium, amit hordok, ami Ultron volt onnan származik.

–Ügyvédet? Ez vicces... gondosan zárják el a fegyvereiket, kapnak elismervényt – folytatja a férfi. Az én fegyver övemet is elvették ugyan, de a madarat rejtő karpereceket nem. Ez félig meddig megnyugtat. 

–Ha kinézek az ablakon, nehogy azt lássam, hogy valaki ebben repked – mondja Sam, és el is indul követve tovább az embereket. Steve még egy utolsó pillantás után elindul. Magam is kisétálok, de addig figyelem az ex őrmestert, amíg be nem zárul a hatalmas nagy vasajtó. 

–Maguk négyen irodát kapnak cellák helyett, ha lehet akkor ne hagyják el – magyaráz tovább a férfi, boldogan. Minek örül ez? Lehet ez élete legnagyobb élménye? Hogy elkapták a Tél katonáját, na meg pár „szuper hőst"?