Jégmadár 2

7.fejezet

Álmosan ültem az ágyon, és figyeltem magam elé. A tv halkan szólt, a háttérben. Mivel Tony egyenlőre nem találta meg Steve-t és Samet. 

–Rendben, köszönöm, hogy szóltál, ne aggódj Vízió, megtaláljuk Wandát – sétál be a szobába Stark, és nyomja ki a telefont. –Wanda megszökött Clinttel, szerintem a Kapitányhoz csatlakozott – ül le az ágyra, meg lazítva nyakkendőjét. Feltérdelve mászok mögé, mosolyogva fúrom arcom felszabadult nyakához. 

–Ez várható volt – jegyzem meg mosolyogva, mire morran egyet. 

–Úgy érzem ez az egész kezd túl nőni rajtam. Én csak, meg akarok védeni mindenkit – mondja, mire felállok az ágyról. 

–Ez a vihar, most lehet teljesen megváltoztatja a csapatot, de ez a vihar dolga, de mindegy mi lesz, mi erősebben jövünk ki belőle – egy fájdalmas fintort ereszt meg felém. –Most gyere – fogom meg a kezét, és kezdem el húzni.  

–Hová megyünk? – kérdi kíváncsian lépkedve utánam. 

–Zuhanyozunk! – jelentem ki, és be is húzom magammal a fürdőbe.  

***

–Amúgy miért tetted? – kérdi Tony. A fürdőszoba még mindig párás, és kissé homályos a gőztől. 

–Miért zuhanyoztam veled? – mosolyodom el lassan, míg megtörlöm a hajamat egy törölközővel. 

–Nem, hanem miért segítettél a Kapitánynak? Megkért? 

–Nem, én ajánlottam fel – teszem le a fehér puha anyagot a csap mellé. 

–Miért? – lép mögém, egyik kezét vállamra simítva. 

–Mikor a Hydránál voltam, Bucky hozott nekem, vizet, tudta jól, hogy ha rajtakapják, bajba kerül, de mégis segített nekem – mondom lehajtva a fejemet. –Ott feküdtem az ágyban, szomjaztam, mindenem fájt, a mellkasom vérzett – simítom meg halvány nyomait az egykori hegeknek. –És ő segített nekem – mondom hátra simítva vizes fürtjeimet. Stark keze a nyakamon lévő lila foltokra simít.

–Ez nem ő volt – rázom meg a fejemet, mire morran egyet.  

–Nem védhetitek meg örökké – jegyzi meg, majd kisétál a helyiségből. Elmosolyodva rázom meg a fejemet. 

–Az is elég, ha életben marad – mondom magamnak a tükörbe pillantva, elmosódott másomat figyelve. 

***

A reptéren végig sétálva hallom meg a szirénákat, kiürítik a helyet, ezek szerint tényleg itt vannak, remek, reménykedtem benne, hogy tévedtünk. Elindulok a kifelé igyekvő emberekkel szembe, tovább keresve Steve-éket. Út közben összeütöm a karpereceket, így a madár elkezd végig siklani a testemen, teljesen elfedve. Megérintem a fülemben lévő adóvevőt, így a maszk is megjelenik. 

–Megtaláltuk őket – hallok meg egy hangot a fülemben, mire sóhajtok egyet. 

–Máris ott vagyok – felelem, és rohanni kezdek. 

***

–Meg van öt pontosan ugyan ilyen szuper katona, nem hagyom, hogy rájuk találjon az orvos – csípem el a Kapitány szavait, ahogy kirohanok a repülök közé. 

–Steve, kérlek, ennek nem lesz jó vége – mondom, mire rám emeli azokat a mély kék szemeit. 

–Na, jó elég a traccs partiból... – alkot kezeiből tölcsért Tony, és elkiáltja magát –... rugdalózós! 

Peter leugrik az eddigi helyéről, egy hálót lőve Rogersre, amivel elrántja a pajzsát, és összefogja  kezeit. Megrázom a fejemet sóhajtva. Ez csúnya lesz, már előre látom.