A történetem azon a napon kezdődik, melyen a szüleimmel új városba költöztem. Abban a pillanatban mikor ott álltam az új házunk ajtaja elött, nem volt elég merszem belépni, mert féltem. Féltem az újtól. Új osztály, új ház, új élet. A változás volt amit nekem valahogy mindig is nehéz volt feldolgoznom, de tudtam nem tehetek semmit. Szóval bár minden egyes sejt a testemben ellenkezett, végül beléptem, lezárva addigi életemet.
Már első pillantásra észrevettem, hogy sokkal tágasabb mint amilyennek képzeltem. Kinézetre sem tűnt rossznak. A falak citromsárgák voltak, amik illettek a helyiség közepén pöffeszkedő narancssárga kanapéhoz. De még egy barna üveges dohányzóasztal Tv-vel is helyett kapott, a falakon pedig gyönyörű tájakat ábrázoló képek díszelegtek. Ezeken kívül pedig még négy ajtó helyezkedett el a helyiségben.
Azt pontosan nem tudtam, hogy melyik hova nyílik, kivéve egyet, ami az emeletre vezető lépcsőt rejtette el a belépők kíváncsi tekintete elől. Az emeletet ahol a szobám is volt.
- Anya én felmegyek a szobámba, ha kellek csak szólj.
-Rendben.
Mindig is jól kijöttem a szüleimmel és amiben csak tudtam segítettem nekik.
A szobám nem volt túl nagy, de számomra megfelelt. Ami magát a helyiséget illeti, volt egy ablak, ami úgy lett kialakítva, hogy a keretére rá lehessen ülni. A középpontban pedig egy ágy, mellette egy komód, a falakon poszterek, valamint egy a falnál elhelyezett íróasztal .
Elsőként odamentem az asztalom mellett lévő dobozokhoz, a legfelsőből elővettem egy fekete keményfedeles könyvet, aminek az előlapjára cirádás betűkkel volt írva két szó: Emlék könyv
Ezt azoktól kaptam, akiket 6.osztály végéig osztályomnak neveztem. Tartalmát tekintve a cím mindent elárult. A 6 év emlékei kaptak benne helyet képek, szövegek, rajzok formájában.
Ezeket olvasva hirtelen körbe ölelt a fáradtság és nemsokára el is nyomott az álom.
Álmomban egy virágos mezőn sétáltam, de a mező új alakot öltött s máris egy osztályteremben találtam magam, Ádámkosztümben. Minden egyes szem engem nézett és minden egyes kéz rám mutatott. Nem tudtam menekülni, pedig akartam! Lábaim mégsem voltak képesek megmozdulni. Olyan volt, mintha egy az egyben cementbe lennének öntve. És mikor már reménytelennek tűnt minden, az egyik gyerek megszólalt.
- Jason, ébresztő - szólalt meg édesanyám dallamosan zengő hangján, ami egyből felkeltett - gyere reggelizni, lent várlak.
Álmos pislogások közepette keltem ki az ágyból és amig ruhát kerestem a szekrényben belegondoltam milyen nehéz napom is lesz. Mondanom se kell gyomrom görcsbe rándult, tenyerem izzadt én pedig alig kaptam levegőt.
Ez reggeli közben sem volt másképp csak ott ültem farkasszemet nézve az étellel. Egy falat sem volt képes lemenni a torkomon. Evés után kivittem a tálakat, útközben pedig nem felejtettem el vetni néhány pillantást az időjárásra. A nap sugarai csak gyengén hatoltak át a felhő képezte, gomolygó ködön. A fák pedig hajladoztak a szélben.
Felvettem barna bakancsomat, zöld téli kabátomat, világos szürke sapkámat és beültem az autóba.
Az út alatt, ami az iskolámig vezetett csendes volt. Annyira izgultam, hogy képtelen voltam társalogni, anyukám pedig ezt tökéletesen jól tudta, hogy ilyen vagyok szóval ő sem erőltette amiért nagyon hálás voltam neki.
Az igazgató kérte édesanyámat, hogy picit késsünk, mert van még néhány dolog, amit el kell intéznie, valamint így az egész osztálynak egyszere fog tudni bemutatni. Éppen ezért nem is furcsálltam, hogy senki sincs az iskola elött. Az ajtón belépve egy magas, barna,ötven körüli, vékony, nagy szemű, nagy orrú férfi fogadott bennünket, aki nadrágjába betűrt kockás inget, egy világos barna farmert hozzá illő övet és szintén barna kemény cipőt viselt.
-Üdvözlöm önt, illetve téged is - nézett rám- Bizonyára te vagy Jason. Nos az osztályod a 7.B lesz. Osztályfőnököd pedig Egrits Bertalan - Hangja mély volt és szörnyen emlékeztetett egy medve dörmögésére.
-Én is üdvözlöm önt. Először is a férjem sajnálatát küldi amiért nem tudott eljönni. A másik pedig, beszélhetnék önnel picit négyszemközt?
Anyukám és az igazgató - szerintem legalábbis az volt - távolabb mentek tőlem, hogy ne halljam mit beszélnek, de nem is kellett, tudtam jól, rólam volt szó.
Néhány percnyi fecsegés után az igazgató felém fordult.
-Gyere oda kísérlek az osztályodhoz.
YOU ARE READING
Érzők I. - Változás (Befejezett)
Paranormal-- Javított változat -- „Éppen mikor mélységes melankóliába kerültem volna valami történt. A szemeimet nehéznek éreztem, fejem majd szétrobbant, de mintha a tudatom át lépte volna fizikai testem korlátait minden lassúnak és egyszerűnek tűnt körülött...
