Érzők I. - Változás (Befejezett)

10.Fejezet: A Volt Kapcsolat

A Nap csak úgy ontotta éltető sugarait az emberekre és egy felhő sem takarta el őket.
Ezen a napon csend uralkodott Ságvár utcáin, senki sem merészkedett ki kényelmes lakából, de ez így is volt rendjén. Elvégre vasárnap a nyugalom volt, ami közismerten a nyugalom napja.
Én is élveztem ezt a nyugalmat, ágyamon fekve, laptopommal a kezemben, és a Facebookot nézegetve, no nem, mintha annyira szokásom lett volna, de kivételesen élveztem, hogy semmit sem kell csinálnom.
Illetve élveztem volna, ha nem találok egy képet melyen Emma és Dominik ajkai egymást ölelik. Gyorsan vetettem egy pillantást a kép feltöltőjére, de már eleve sejtettem azt, ami végül be is bizonyosodott, kép feltevője nem más volt, mint Sósy Dominik.
Heves hirtelenséggel fertőzött meg a harag, éreztem ahogy legszívesebben mindent kieresztve ordítanék, magamból kikelve, mint a vadon szülöttjei a farkasok. Ám tudtam, hogy ez nem vezetne sehova, szóval vártam, míg a lelkemben szerteágazó haragvó folyam apró csermelyé válik. Persze ezt követően se láttam tisztábban a helyzetet, nem tudtam mit kellene tennem, de valahogy, valami éreztette velem, ez nem lehet valóság, Emma nem szeretheti őt.
Túlságosan a képernyőre meredhettem, mivel észre sem vettem, hogy nyílott a szobám ajtaja. Csak mikor egy kéz érintette meg vállaimat, Szandra volt az, a nővérem.
- Szia, kisöreg valami baj van? – kérdezte látva leszegett államat látva, ahhoz pedig már késő volt, hogy lezárjam a gépe, melynek képernyőjén még ott virított a kép, mely sebet ütött a szívembe - Már értem, szereted igaz?
Valamilyen oknál fogva haboztam a válasszal, pedig a nővérem volt az, akiben egész életem megbízhattam, sőt ő lett volna az első, akinek elmondok bármi ilyesmit. Én mégis igyekeztem kerülni a tekintetét és a padlóval szemeztem, de ő túl jól ismert már, kezével végig simított a vállamon, majd az ágyról fel kellve elém guggolt és megfogta kezeimet, majd pedig mélyen szemeimbe nézett én pedig megtörtem.
- Igen - válaszoltam, ajkaimat szinte alig mozgatva, de még mindig próbáltam kerülni tekintetünk találkozását.
- És ő téged?
- Nem tudom, de hogy őt nem az biztos - ekkor ránéztem a képre és elbizonytalanodtam - legalábbis eddig úgy hittem.
- Hívjd fel, adj neki lehetőséget el magyarázni.
Hirtelen átöleltem amitől ő meglepődött, de végül is éreztem ahogy a karjai körém fonódnak, kellemes melegséget árasztva magukból.
-Köszönöm Szandra, de légyszi anyának ne mondd el.
- Legyen ahogy akarod.
Elszakadtunk egymástól én kezembe vettem a telefonomat, Szandra pedig ki ment a szobából.
Elő kerestem a számot, de még mindig nem mertem hívni, mert féltem a lehetséges következményektől, ezek közül is a legjobban talán attól féltem, hogy megromlik a kapcsolatunk, mely egyre fontosabb lett a számomra. Teljesen mindegy, hogy az a kapcsolat baráti csupán vagy a szerelem rózsaszín ködje, nem akartam őt egy ilyen dolog miatt elveszíteni.
- Dávid ne menj be!
-Mégis miért?
- Mert bunkó leszel!
A hozzám véletlenül eljutott beszélgetés valamiért megtöltött bátorsággal és lenyomtam a hívás gombot.
- Szia Jason, Mit szeretnél?
- Tudni, hogy mi a fészkes fenéért csókolózol Dominikkel egy pár Facebooos képen, sajnálom, nem akartam ilyen durva lenni csak kicsit felhúztam rajta magamat.
- Nem haragszom, bár ha haragudnák is nem lenne hozzá semmi közöd, ....

Beleremegett a szívem abba mit Emma abban a pillanatban mondott, mert tudtam teljesen igaza van.
- Tudom és sajnálom.....
- Emma hangosan felnevetett, majd folytatta- Nincs miért bocsánatot kérned, elvégre én is eléggé, de nem feltétlenül akartam neked elmondani, de....Tavaly nagyon szerelmesek voltunk, mindent egyűt csináltunk s akkor el csattant egy csók, de azóta vége, mert rájöttem micsoda egy... Várj csak mit mondtál?
- Fent van a Facebookon.
- Mia...? Feltette az a gerinctelen féreg.
- Nyugi elintézem - letetem, majd pedig Messengerbe lépve üzentem a meglepő módon nemezisemmé vált srácnak.

Jason: SZIA DOMINIK.

Doini: MIT AKRSZ?

Jason: TÖRÖLD LE A FOTÓKAT, AMIKET EMMÁRÓL TETTÉL FEL!