𝑀𝑎𝑐𝑠𝑘𝑎 𝑙𝑒́𝑙𝑒𝑘 𝐼. |Átírás alatt| ✔️

10. Fejezet

Cole mellett guggoltam, és könyörgő szemekkel tekintett rám, hogy csináljunk valamit. Kirázott a hideg, és elkezdtem fázni az izgalom miatt. James visszatért a szobába, egy szivarral a szájában természetesen. Kezében egy vörös elsősegély doboz volt, melyet egy gyors lendülettel dobott le a sebesült feje mellé. Cole a zörejre összerezzent, de nem tudta ki zökkenteni az érzésből. Egyre csak vérzett, és azt vettem észre, hogy a kezem mellyel az ő kezét szorítóm, tiszta vér. Hatalmas levegőt kellett vennem ahhoz, hogy ne legyek rosszul a látványtól. betorpant a szobába, természetesen a szivar a szájában volt és valami dobozt tett le. James kinyitotta a dobozt, melyben a kötszertől kezdve a sebészi kellékekig minden volt. A doboz tartalma megegyezett egy kisebb korházzal. Cole szeme ide oda cikázott, miközben James minden kirámolt a dobozból.

-Rendbe fog jönni?-kérdezte Sarah. Észre sem vettem, hogy ő is megjelent. Körmeit rágta, és Bryanhoz bújt, eljátszva a gondoskodó lányt, aki aggódik a pasija barátjáért. Valahogy engem ezzel nem hat meg. Lehet nem ismerem annyira jól, de nem ma jöttem le a falvédőről, és egyáltalán nem szimpatikus.

-Menjetek ki. Most!-James nem válaszolt a kérdésére, és ezzel mindenkit elbizonytalanított. Persze én abban reménykedtem, hogy Cole van annyira kába, hogy ne essen le neki a tantusz. Logan komor fejjel, kezével elkezdett mindenkit kiterelni a szobából, egy másikba. Én leghátul mentem, amikor a nevemet szólítottak és megtorpantam.

-Hope!-hangja határozott volt.- Te itt maradsz. Segíts nekem!-kapkodott ki minden dolgot a vörös dobozból, és a konyhába szaladt. Nem tűrt ellentmondást. A többiek után néztem, majd ahogy becsukták az ajtót és megfordultam, és Cole mellett megálltam. James visszatért néhány ronggyal kezében melyet ledobott mellém, és széttépte a pólót Cole-on. Egy lyuk tátongott a mellkasán, amelyből ömlött a vér.

-Tessék! Ezt erősen szorítsd oda!-nem kérdeztem vissza, azt tettem amit mondott. A sebesült fiú felnyögött a fájdalmában. Inkább fájjon neki mint, hogy elvérezzen itt.

James kezei gyorsan jártak, és tudta mit csinál. Kivett egy injekciók, és egy kis üvegcséből, amelyre az volt ráírva, hogy Morfin felszívott valami folyadékot. Az injekciót Cole egyik hajlatába szúrta, majd várt egy kicsit. Barátunk egyre lassabban vette a levegőt, és jobban megnyugodott.

-Oké. Vedd el a rongyot!-a rongy tiszta vér volt, és ahogy elvettem ha nem is teljesen de picit lassabb lett a vérzés. Kezembe nyomott egy csipeszt és szét húzta a sebet, és előkészített egy tálkát.

-Figyelj! Amikor szólok, és teljesen széthúzom a sebet, a csipesszel neked bele kell nyúlnod és ki kell szedned a golyót.-hadarta el az egészet. A szivart kiszedte a szájából és egy valaki által otthagyott pohárba rakta.

-James! Nem! Erre képtelen vagyok!-mondtam idegesen, és a szemeim ide oda pillantottak, de megállt Cole szenvedő arckifejezésén.

-Bízom benned. Csak csináld ne gondolkozz. Óvatosan, és gyorsan kell csinálnod egyszerre. Képes vagy rá.-nézett rám nyugtatóan ami hatott rám, bár nem értem hogyan.

-Most!-kiáltotta el magát, és széthúzta a sebet. Gyorsan vettem a levegőt, de felé hajoltam és a csipeszt bele nyomtam a sebbe. James minden egyes mozdulatomat figyelte. Észre se vettem, hogy sírok közben. Mikor megtaláltam a golyót a csipesszel ráfogtam. Cole elkezdett ordítani a fájdalomtól. Bocsáss meg Cole! Könnyeim Cole mellkasára hullottak, és az oldalán gördültek tovább lefele.

-Hope! Vedd ki, vedd ki!-utasít James, amire én egy határozott mozdulatra kikaptam. A csipesz is véres volt, ahogy az a golyó is, amely a bajt okozta. James leszedte magáról a pólóját, tele áztatta whiskyvel, és rányomta a sebre. Cole felszisszent, és próbálta magában tartani az ordítást, mely nem sikerült teljesen mert felnyögött.