Egy halálisten naplója

Egy halálisten naplója, 1.fejezet

 London, 1666

Minden lángokban, párunkat pedig kiküldtek, hogy ítélkezzünk a lelkek felett, hogy ki maradjon életben, ki reinkarnálódjon, ki menjen a mennybe, és ki a pokolba. Amúgy olyan gyönyörű ez a város miközben ég, és ezek a halálsikolyok...
Beleborzongok, annyira gyönyörű!
A kaszámat legalább visszaadták, azok a rohadékok azt hiszik, mindent megtehetnek. Most is, kint vagyunk kétszázan, több mint kétszázezer lélekre.
Hosszú estének nézünk elébe.
Itt is van az első hulla, de valami nincs rendben. A halálszalagja szerint két perce halt meg, de a lelke nincs sehol. Ráadásul a listámról is eltűnt a neve...de nem csak az övé.
Van egy tippem, mitől ég ez a város, és hogy miért tűnnek el a lelkek...
Mikor ideértem egy démont láttam, egy pokolkutyával. Ezek a mocskos senkik megszelídítettek egy cerberust, és lángokba borították Londont.
Mindezt csak azért, hogy csaphassanak egy lakomát, és hogy nekünk több munkánk legyen. Muszáj lesz kezdeni velük valamit..ahh, ha ezért nem kapok bónusz fizut, akkor semmiért.
-S ha itt meghalsz, akkor egyáltalán nem is fogsz. -tört ki nevetésben egy talpig feketében lévő fickó.
Meg is jött az első démonka...megásta a saját sírját, amiért leszólított.
-Szóval te szeretnél elsőként meghalni?
-Elsőként? Én vagyok csak, meg az a bukott angyal.
-Miért nem maradtál a pokolban? Ott nyugodtan zabálhattok egész nap.
-Ez most különleges eset. Most egy emberrel tett egyezségem értelmében, porig kell égetnem ezt a várost. Azt mondta, szeretné látni, ahogy elég.
-Gondolom nem ingyen.
-Természetesen a lelkéért cserébe! -ezután még hangosabban nevetett a démon.
-Elég ebből, most vége a dalnak.
Ezzel megtámadtam. Be kell valljam, elég szívós volt. Harcoltunk, néhány helyen kitépte a húsát a kaszám, de meg sem érezte.
Miután szanaszét téptem a kaszámmal, és meghalt a démoni lelke, egy új név jelent meg a listámon: Thomas Farynor.
Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.
Egy doktor lelkéért mentem el először, akit csak úgy emlegettek, hogy a lelkek doktora. Érdekesnek hangzott, hogy egy halandónak ilyen becenevet adjanak.
Megnéztem a halálszalagját, lepörgött az élete előtte, és előttem is.
Hát mit mondhatnék...talán a sors akarta így, hogy az enyém legyen Hasfelmetsző Jack lelke. Nem egy emberrel végzett, ez a "doktor",ez a "démon"...hm, apropó démon, mintha azt említette volna, hogy van egy gazdája, és egy bukott angyal az oldalán.
A gazdája csaknem ez a Thomas lenne? Mindegy, először rá kéne néznem az angyalra. Ha igazat beszélt a démon, és egy itt van, akkor bajban vagyunk.
De a gondolatmenetem hirtelen közbeszakította Will. Ő a felettesem, és most, hogy ő is itt van, kicsit nagyobb biztonságban érzem magam.
-Hallom, elintéztél egy démont. Szép munka, de közel sem elég.
-Will, tudod mi folyik itt?
-Igen, intézem az angyalt, te öld meg a cerberust.
Az a három fejű dög legalább öt méter magas volt, és a királyi palota tetejéről okádta a tüzet. Nem volt nehéz megölni, csak le kellett fejeznem. Mondjuk ennek megvan a titka, mert egyszerre kell lemetszeni mind a három fejét, így gyorsnak kellett lennem.
Eközben találkoztam Willel, aki addigra végzett az angyallal, és elmondta, hogy az angyal letaszíttatott 46 évvel ezelőtt. Azt viszont nem mondta el, miért.
Ránéztem a listámra, a legközelebb lévő lélek, amit begyűjthettem, Thomas Farynoré volt. Még nem volt halott, mire érte mentem, így kicsit felgyorsítottam a folyamatot, és felmetszettem a kaszámmal. Aki a listán rajta van, azt vagy mi öljük meg, vagy az, ami be van írva eredeti indoknak a listára.
Megnéztem az életét, de az előéletét nem voltam képes, mintha törölve lenne a nyilvántartásból -de kellett hogy legyen neki, mivel több szalagja volt- , és egyből rájöttem mi is történik itt pontosan.
Az angyal visszahozott egy lelket a pokolból. Na meg, 1666-ot írunk, a három hatos Néró császár kódfejtett neve volt, aki egyébként felgyújtatta Rómát, csak mert épp ahhoz volt kedve...véletlen lenne?