Egy halálisten naplója

Egy halálisten naplója, 3.fejezet

2017- Liptószentmiklós

"Néhány barátommal voltam kint este, és hát mi nagyon szerettünk graffitizni. Annak ellenére, hogy törvény szólt a tiltásáról, mi mindig csináltuk, amolyan művészlelkek voltunk.
Egy kosárpálya mögött volt egy elhagyatott kis épület, azt szemeltük ki magunknak. Hozzá is láttunk, és egész szépre sikeredett. Mikor folytattuk volna, amit elkezdtünk hirtelen egyik barátom felkiáltott:
-Autó, autó!
Mind befutottunk az épületbe, és egy kicsi ablakon keresztül néztük ahogy a rendőrök kiszálltak, és arról beszéltek, hogy a suhancok -azaz mi- már biztos leléptek.
Elmentek, mi megnyugodtunk. Hangosan nevetgéltünk bent az örömtől.
De nem tartott sokáig, mert hirtelen egy villanást láttunk, valami elkapott minket, és behúzott a fénybe.
Hirtelen egy elég fura, nagyon büdös helyen találtuk magunkat.
Konkrétan vérben állt minden, mindenhol szenvedő emberek, és mindenhol azokra vadászó szörnyek voltak. Mi menekültünk, és bujdostunk.
-Mi ez a hely, és hogy kerültünk ide? -pánikoltunk, és ezeket kérdezgettük magunktól.
Tizenkét évig "éltünk" itt, az emberi sült húst ettük, a vért ittuk...nem volt túl nagy választék.
Mikor már csak én maradtam egyedül, mert mindegyikünket lemészároltak, szinte már nem is voltam magam. Olyan voltam, mint azok a szörnyek, akik az embereket vadászták. Közömbös és vérszomjas.
Mikor kereken a tizenkettedik évet húztam, megláttam ugyanazt a fényt, ami akkoriban megvillant előttünk.
Ennyivel a fejemben ismétlődve elindultam felé:
-Mi lehet a családommal? Kit érdekel, megyek és megeszem őket is. Olyan finomak lehetnek.
Majd mikor átléptem hirtelen valami félbeszakított, talán egy kasza..."
Ennyi volt a halálszalagján. Hát mit ne mondjak, nem a legszerencsésebb dolog halottak napján egy olyan helyen lenni, amit a régiek elátkoztak. A pokol tornácán lehúzott egy évet, ugyanis egy földi hónap egy évnek felel meg, mint a pokolban, úgy a pokol tornácán is. Szerencsétlen flótás démonná változott...de hát nem lehet mit tenni, a lelke elveszett. A legszomorúbb ebben, hogy a mi hibánkból kerültek oda, nem voltunk elég óvatosak, nem zártuk le a kaput, mikor kellett volna...a kaput, ami minden évben pontosan november elsején megnyílik a pokolba.