Egy halálisten naplója

Egy halálisten naplója, 4.fejezet

(Alcím: Raise)

2014.nov.24.

A napokban egy nyugtalanító pletyka ütötte fel a fejét a halálistenek világában. Egy ismeretlen, és vérszomjas új fajról szólt...és hát ugye mondanom sem kell, hogy elég félelmetes egy új faj egy képviselőjével szemben állni először, ráadás: ezek a pokolból jöttek át november elsején.
Már meg sem tudom számolni hány démont öltem meg, viszont általában erősek, és sokszor voltam ellenük kutyaszorítóban.
24-e reggele virradt, szép kis nap volt. Az egész nap fel nem szálló köd szemet gyönyörködtető volt. Egész nap dolgoztam, már csak 15 lelket kellett volna begyűjtenem, de furcsálltam, hogy az egyiküknél nem volt leírva a halál oka. Nem hittem volna, hogy amit látni fogok, az szembemegy az elképzeléseimmel, hisz azt hittem, hogy ez csak egy technikai probléma a listában.
Mikor odaértem két hullát is találtam, de csak egyikük szerepelt a listámon, de úgy voltam vele, hogy akkor már őt is begyűjtöm.
Egy férfi és egy kislány volt-de, egy fura szagot is éreztem, ami a démonokra emlékeztetett. Mivel már kíváncsi voltam, mi a jó ég történt, belenéztem a férfi halálszalagjába, és ezek voltak az utolsó szalagjai -emlékei- :
"Hol a francban van már ez a hülye gyerek? Itt várok rá legalább egy órája.
Ez a rohadt köd se oszlik fel istenért se. Konkrétan ahol a lámpa világít, ott se látni szinte semmit. Rohadt vastag.
De mi az? Ott jön valaki, hallom a lépteket, viszont még nem látom. Biztos ő lesz az végre.
Mikor kilépett a fényre, egy teljesen fekete, árnyszerű valaki állt ott, nem a barátom. Az egyetlen színes dolog rajta a szeme volt, vörösen izzottak, nagyon ijesztő, a lelked mélyére bámuló szeme volt.
De az ijesztő rész még csak ezután következett: épphogy kicsit kilépett a fényre, szépen lassan visszasétált hátrálva a sötétbe, a szempár eltűnt a sűrű ködben...
Majd egy sikítást hallottam..azt hittem valaki szórakozik, odarohantam. Előkaptam a telefonom, és bekapcsoltam rajta a vakut, hogy jobban lássak...bár ne tettem volna.
Egy kislányt marcangolt szét, és falatozott belőle az a vörös szempár..az az árny...futni nem tudtam, teljesen ledermedtem. Az rám nézett, majd felállt és szépen lassan csendesen elindult felém.
Nem a félelemtől voltam ledermedve..ekkor rájöttem. Egyszerűen csak nem tudtam megmozdulni, mintha idegmérget kaptam volna. Megállt előttem egy centire, csak a szemembe nézett, és a fejét mozgatta..."
Ez az utolsó szalag, ekkor nyilván széttépte. De mi lehet e- a mondatomat nem tudtam befejezni, mert hirtelen az ami a szalagon szerepelt megpróbált hátba támadni. A kaszámmal megállítottam az ütését. De el is tűnt..nagyon gyorsan mozgott. Csak egy dolgot nézett be: a halálisteneknek is vörös szemük van, az övékhez hasonló...viszont a halálistenek betudják lassítani az időt a szemük által maguk körül, így egy-kettő leöltem. S mivel még a démonoknak is van halálszalagjuk, így azt hittem, hogy ennek a valaminek is.
De csak ürességet találtam az árnytest alatt...nem volt ennek semmije sem, ilyennel még nem találkoztam. Egy lélekcsapdába raktam, és elvittem haza, ahol ezért kitüntettek a halálügyi minisztérium lélekkaszás ügyosztály aligazgatójává. Tulajdonképpen ez semmit sem jelentett, hiszen mióta átadtam nekik, azóta is csend ül körülötte...