Egy halálisten naplója

Egy halálisten naplója, 6.fejezet

2023.11.7.

(Alcím: Látni még szép dolgokat is)

Egy bizonyos novemberi napon, mikor az égen furamód szebben ragyogtak a csillagok, mint általában, munkám befejeztéhez közeledve egy idős párt kellett begyűjtenem.
A halál oka: ismeretlen, mindkettejüknél.
Ritkán látni szép, egyben fájdalmas de tartalmas életet a halandók világában, és ez sem lenne az, ha nem avatkozott volna be egy felsőbb hatalom.
De mit is mondhatnék, meglepődtem, mikor átnéztem a halálszalagjaikat.
Egy olyan történetet láttam, ami már szinte mesébe illő.
Egy fiú, és egy lány különös találkozása..hm, nem is ez a jó szó rá.
Erre nem tudom megtalálni a helyes szót, csak annyit mondani, hogy fura.
Nem tudom miféle felsőbb hatalom műve lehetett az, amit a szalagokon találtam, de egyáltalán nem gonoszé.
Szóval, mikor rájuk találtam, egymás karjaiban, mosollyal az arcukon haltak meg.
A szalagok tartalma pedig:
"Minden egy különös álommal kezdődött, mikor egy üstökös haladt el a Föld mellett. Egy üstökös, ami tízezer évente csak egyszer látogat minket. -így szerepelt a halálszagon lévő életfilmben az egész, bár ez egyáltalán nem így volt. Tulajdonképpen aznap kezdődött, és ért véget valami.- Reggel mikor felkeltem, valamiért mindig sírva találtam magam...az álmomat pedig valamiért soha nem tudtam felidézni. Csak egy érzés maradt meg minden egyes este után, mégpedig az, hogy valaki/valami hiányzik. Bár nem tudtam rá jönni mi, vagy ki az. Egy reggel egy feliratot találtam a jegyzetfüzetemben iskolába menet: "Miért vagyok a testedben?". Ez megrémített. Mikor beértem iskolába, mindenki furán nézett rám, pedig én csak normálisan viselkedtem, úgy, ahogy általában szoktam. Bejött a tanár, és megkezdődött az óra. A tanár felszólított, és felelősségre vont, hogy miért vertem tegnap orrba két fiút?
De én soha nem tettem ilyet, és ekkor esett le, hogy valami rohadtul nincs rendben. Óra után a legjobb barátnőm elmondta mi történt, miután én elmondtam neki, hogy nem tudok semmiről. S tényleg orrba vertem két fiút, akik cinkeltek. Azt mondta, teljesen ki voltam fordulva magamból, úgy viselkedtem, és beszéltem, mint egy fiú.
Aznap este, egy fura álmom volt, amire érdekes módon emlékeztem másnap. Egy fiú bőrében találtam magam...bárcsak álom lett volna.
Ez így folytatódott nagyon sokáig. Egymásnak üzeneteket hagytunk, betanultuk egymás napi rutinját, hogy ne okozzunk gondot a másiknak..ugyanis én, és egy fiú valamiért minden másnap testet cseréltünk. Az álomból valóság lett.
Ez az egész akkor szakadt meg, mikor egy meteorit darab csapódott a falu közepén lévő tóba, ami a robbanás következtében mindent elárasztott, és mindenki meghalt. Én is."
Innen folytatom a srác szalagjával.
"Valamiért már nem cseréltünk többé testet, és én megakartam keresni őt. A lányt, akibe beleszerettem...bár még nem találkoztunk, csak telefonon beszélgettünk ritkán. Fura dolog ezt így kimondani. Elindultam a falujába, és elég hosszú utat kellett megtennem, lévén Tokyói gyerek vagyok. Mikor a szomszéd faluba értem, egy motelben szálltam meg. A tulaj kedves volt, vacsorát is készített nekem. Egy kicsit elbeszélgettem vele, és megkérdezte, miért akarok abba a faluba menni? Elmondtam neki, hogy egy barátom ott lakik, és aggódom érte. Ő pedig azt mondta el, hogy onnan származik...és, hogy oda feleslegesen megyek. 3 éve mindenki meghalt.
Én ekkor ledermedtem...de hát 3 napja még mindenki élt...mi a franc? El kell mennem, mindenképp. Felajánlotta, hogyha nagyon szeretném, elvisz engem oda.
Másnap mikor odaértünk, kietlen pusztaságot láttam...eltűnt a föld színéről. Semmi nyoma nem maradt, csak egy-két romos ház árulkodik arról, hogy valami történt itt...a régmúltban. Nem értettem mi történt...aztán eszembe jutott, hogy mindig azt mondta, hogy november hetedikén egy meteor érkezik, és szeretné látni. Ekkor realizáltam, hogy az bizony 3 évvel ezelőtt volt. Teljesen elhagyott a remény, minden hirtelen elsötétült, de egy hang belülről azt suttogta, hogy felesleges még feladni. Ekkor jutott eszembe, a falunak volt egy istensége, akit imádtak. Állítólag az az istenség jelképezte a "mindent"..volt is rá egy szavuk, amit mindenre lehetett használni, hiszen minden a mindenhez tartozik, még az is, ahogy ezen gondolkodom. A szentélye a hegyekben volt, -kiegészítésképp, a falu közepén egy tó volt, és az egészet hegyek ölelték körbe- és el is mentem oda. Imádkoztam, hogy hagy kapjak még egy esélyt. Ekkor elájultam..és hirtelen az ő testében találtam magam, november hetedikén, mikor becsapódott a meteoritból egy levált darab. Megkezdtem evakuálni az embereket, akik nem nagyon hittek nekem, de valahogy csak sikerült elérnem, amit akartam. Mikor a meteoritdarab becsapódott, mindenki megmenekült. Ezután felébredtem...de nem emlékeztem semmire sem. Majd egy lány kapta el a reggeli vonaton a vállam, aki azt állította, hogy valahonnan ismer, de nem tudja megmondani, hogy honnan..csak érzi. Ekkor előtört neki is és nekem is minden emlék...Sokat voltunk együtt, végül elvettem. S ma ismét itt a november hetedike, ma vagyunk házasok kereken 50 éve, nem lehetek elég hálás Istennek. Ma elhalad a Föld mellett a Halley Üstökös, a véletlen játszana velünk? Elhatároztuk, hogy megnézzük...eljött az idő, és milyen gyönyörűen ragyog."
Tömören, egy istenség összehozott két embert, akikben látott némi potenciált, csakhogy külön idősíkokról. Majd megölte az egyiküket, hogy lássa, hogy a másik mit tenne ilyen helyzetben? Viszont az egész csak egy illúzió volt. Szép munka.
Itt a bizonyítéka, hogy minden szar után csak jó következik...hisz, ilyen a karma.