Bizalom (Levi x reader)/SZÜNETEL/

VIII.Rész

~Egy héttel később~

(Név) szemszöge

Már eltelt egy hét a Levivel való kis csók csatánk óta. Azóta egyre többet beszélgetünk és kezdem azt hinni, hogy beleszerettem. Bár mondjuk lehet kölcsönös az érzés. De ez majd úgy is kiderül.

Amúgy ma vasárnap van. Holnap végre láthatom Levit. Igen, tudom hogy azt mondtam hogy csak ,,lehet" hogy beleszerettem de szerintem ezt senki sem hiszi el. Biztos mindenki azt hiszi hogy fülig belezúgtam. De nem! Csak nyakig zúgtam bele! Még kell egy fél fej.

A kis gondolat menetemet a csengő zavarta meg. Kinéztem az ablakon és csodák csodájára Levi állt az ajtóban. Amilyen gyorsan csak lehetett szaladtam az ajtóhoz. Talán le kéne nyugodni egy kicsit. De ez úgyse fog sikerülni ezért inkább hagyom a fenébe.

Szóval mint azt már mondtam, villám sebességgel rohantam az ajtóhoz. Amikor odaértem egy kicsit megálltam hogy a légzésem újra normális legyen. Vártam még egy kicsit amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Kivettem a zsebemből és megnéztem hogy ki az. Ismeretlen szám. Gyorsan felvettem.

-Igen, ki az?- kérdem
-Mivan kölyök, az ajtót kinyitni luxus?- mondja egy unott hang
-Levi?
-Nem, egy ürlény vagyok- mondja gúnyosan
-Honnan tudod a telefon számom?
-Majd elmondom csak nyisd már ki ezt a nyomorult ajtót!
-És ha nem?- kérdem kicsit bohókásan
-Ne szórakozz kölyök!- mondja és ezzel egyidőben ráfeküdt a csengőre
-Jól van na, nyitom már csak szálj már le a csengőről- mondom és kinyitom az ajtót
-Na végre hogy kinyitottad- mondja miközben leteszi a telefont

Arréb álltam hogy be tudjon jönni. Megmondtam neki hogy merre van a nappali és hogy mindjárt én is megyek csak gyorsan főzök teát.

Kimentem a konyhába és elkezdtem csinálni a teát. Most komolyan. Mi keres itt Levi? Vajon mit akarhat? Talán...Nem azt biztos nem. Vagy mégis? Lehet hogy azt akarja hogy járjunk? Ha ezt azt akarja akkor én komolyan elájulok.

Mikor kész lettem fogtam a teát és kiöntöttem két pohárba. Megfogtam a poharakat és elindultam a nappaliba.

Mikor beértem Levi éppen a képeket nézegette. Odamentem az asztalhoz és hallkankan letettem a két poharat az asztalra. Ügyeltem arra hogy meg ne hallja hogy bejöttem. Odaosontam Levi hát mögé.

-Búúú- kiáltottam el magam
-Nem unod még ezt a gyerekes viselkedést?- kérdi rám se nézve.

Egy képet néz. Azt a képet amin én és a szüleim vannak. Ez a kép egy baleset előtt készült. Szerencsére mindenki túlélte, de az aki miatt történt a balesett, büntetlenül megúszta.

Ezeket az emlékeket felhozva mérhetetlen düh töltötte el a testem. Mikor ezt Levi észrevette kicsit furcsán nézett rám.

-Öhm...(név), jól vagy?
-Persze, persze csak egy olyan dolog jutott eszembe ami nem igazán kellett volna
-El akarod mondani?
-Majd talán egyszer de most még nem
-Rendben, de szavadon foglak és egyszer majd el kell mondanod
-Oké, amúgy miért jöttél?
-Mert beszélni szeretnék veled
-Miért?
-Mert azt akarom hogy tudd
-De mégis mit?
-Azt szeretném elmondani ha nem szólnál mindig közben
-Mondjad gyorsan
-Előtte üljünk le
-Rendben..

Elindultunk a kanapé felé. Leültünk és Levi olyat mondott amit ha nem a saját fülemel hallom akkor szerintem el sem hiszem.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Hihihi, de kis szemét vagyok hogy itt hagyom abba ezt a részt. Amúgy ki szereti a pandákat, mert én imádom őket🐼🐼🐼Na de akkor most jöjjön a szokásos dumám. Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha esetleg tetszett akkor nyomj rá arra az iciri piciri csillagocskára. Akkor szerintem itt abba is hagyom a pofázást.

Bye-Bye❤❤❤