Bizalom (Levi x reader)/SZÜNETEL/

XII.Rész

~2 héttel később~

Már két hét eltelt és én még mindig nem tudom hogy mitévő legyek. Visszaakarom szerezni a ,,népem" de nem tudom hogy hogyan kezdjek neki. Megkértem Levit hogy írjon össze egy kis listát arról hogy mégis milyen hely ez az Astra. Biztos szép lehet. Mégis ki foglalhatta el? Letudnám vajon győzni ezt a személyt? Nem tudom. Viszont egyet tudok. Azt hogy sürgősen meg kell erősödnöm. Csak azt nem tudom hogy hogyan. Talán Levi tud segíteni. Igen. Levi biztos hogy segít. Ő az egyetlen akire számíthatok ezekben az ügyekben. Remélem nem fog elárulni. Állj! Ő nem olyan. Benne megbízhatok.

A kis gondolkozásom után írtam egy üzenetet Levinek hogy találkozni akarok vele.

Este fele elindultam egy közeli park felé. Itt akarok vele találkozni mivel nincs sok ember azon a környéken.

Levi pár perc múlva meg is érkezett. Megöleltem és leültünk egy padra. Én elkeztem megosztani vele a dolgokat amiken éppen jár az agyam, ő meg csendben végighallgatta a mondandómat. Látszott rajta hogy ő is ugyan ezeken gondolkodhatott.

-Igazad van
-Esetleg hol tudnek edzeni?
-Tudok nyitni egy kaput egy másik dimenzióba és ott annyit gyakorolhatsz amennyit csak akarsz
-Esetleg lennél a tanárom?
-Persze, de azt tudd hogy nem fogom elnézni azt hogyha valamit rosszul csinálsz
-Renben- mondom de a végét elnevettem
-Ne nevess, én komolyan beszélek- szólt rám szigorú arcal
-Jó csak azért meg ne verj- nevetek még mindig
-Hát ha ezt tovább folytatod akkor meg kell hogy bünteselek- amint ezt kimondta egyből ajkaimra tapadt.

Finoman mozgatta az ajkait. Mikor felfogtam hogy mit csinál addigra már eltávolodott és csak mosolyogva figyel.

-Ne mond hogy ennyire ledöbbentél, ez már nem az első csókunk
-Jó, de még mindig nem szoktam meg teljesen
-Akkor hozzászoktatlak- mondja és újra egy érzelmes csókba invitál.

Komolyan hihetetlen hogy együtt vagyunk de mégis olyan jó vele lenni. Mellette embernek érzem magam. Mellette képes vagyok felszabadulni. Olyan jó hogy van mellettem valaki aki megért és akiben megbízhatok. Soha sem akarom elveszíteni. Remélem örökké együtt lehetünk. És mindent meg is teszek azért hogy ez így is maradjon.

-Min gondolkozol ennyire?
-Semmin
-Nem mondod el?
-Nem
-Majd egyszer elmondod?
-Lehet
-Akkor várok- mondja és megpuszilja a homlokom amitől úgy érzem magam mintha egy kiskutya lennék.

Rápillantok az órámra és meglepődve látom hogy már majdnem éjfél van. Lassan haza kellene menni, de olyan jó itt lenni. Nem akarok elválni tőle...

-Figyelj...
-Igen?- néz rám kérdően
-Nem szeretnél nálam aludni?- kérdem halkan úgy hogy szinte én is alig hallom. Remélem hogy nem hallotta de balszerencsémre meghallotta
-Szivesen elfogadom a meghívást
-Öhm...a..akkor...men...menjünk...ha...haza
-Rendben, olyan aranyos vagy amikor dadogsz
-Ne...nem is- mondom miközben olyan vörössé változok mint egy paprika
-Dehogy nem, látnod kellene magad- mondja nevetve miközben szorosan magához húz.
-Szerintem induljunk haza...- szólalok meg pár perc múlva
-Már akartam mondani, nehogy megfázz itt a hidegben. Bár nyugodtan megfázhatsz mert akkor nekem kell ápolnom téged- mondja miközben egy hatalmas mosoly ül az arcára
-Ilyenekre ne is gondolj- mondom miközben egy aprót ütök a melkasára
-Oké, na de menjünk- mondja és megfogva a kezem, felhúz.

Kézenfogva indulunk haza a sötét éjszakában...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Na gyerekek ez is kész. Tudom, tudom, sokat kellett várni de a lényeg hogy itt az új rész. Amúgy lenne egy olyan kérdésem hogy egyáltalán megéri folytatni? Vagy inkább hagyjam és ne raboljam az időtöket ilyen baromsággal? Döntsétek el hogy folytassam-e vagy ne. Na de akkor jöjjön a szokásos duma. Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha esetleg tetszett akkor nyomj rá arra az iciri piciri csillagocskára. Szerintem itg abba is hagyom a pofázást.

Bye-Bye❤🐼❤🐼❤🐼