Bizalom (Levi x reader)/SZÜNETEL/

XI.Rész

(Név) szemszöge

-(Név), jól vagy? Mi történt?- bombázott Levi a kérdéseivel.
-Levi, volt egy álmom- mondom erőtlenül
-Mi volt az álmod?- kérdi suttogva
-Elősször a magyarországi házamban voltam....- elmeséltem az álmomat amit ő csendben végig hallgatott.

Miután befejeztem rápillantottam Levire. Gondolkodott. Az álmomról? Lehet hogy ez nem csak egy álom volt? Nem. Az nem lehet. Ez nem történhet meg. Ez csak egy sima rémálom volt.

Gondolatmenetemből Levi hangja szakított ki.

-(Név), el kell mondanom valamit
-Mit?
-Valami fontosat de félek hogy hülyének fogsz nézni
-Ugyan miért néznélek hülyének? Nekem mindent elmondhatsz
-Szerintem az sokkal jobb lenne ha inkább megmutatnám
-De mit?- mondtam és hirtelen megcsókolt.

De miközben csókolt láttam valamit. Mintha én lettem volna kicsiként. De mit keresek egy erdőben egy kisfiúval? Farkashullák között sírtam... A fiú nyugtat... Elindulunk... Egy palotába bemegyünk... Halott emberek... A szüleim... Egy ember... A gyilkos... A fiú nekiront... De a férfi könnyen legyőzi... A fiú elájul... Leüt engem... Elveszi az emlékeimet... Magyarországra visz... A szüleimnél vagyok...
Így pörögtek le a szemem előtt a történések. Akkor ez a múltam? Vagy ez csak valami vicc? De akkor miért láttam ezt miközben Levi csókol?

Lassan elvált tőlem. Rámpillantott. Egy villanás. Levinek nagy fekete szárnyai nőnek. Tetoválások ezrei jelennek meg a testén. Ez lenne Levi valójában? Akkor én mi vagyok?

-(Név)?
-Mi vagy te? De ami nagyobb kérdés mi vagyok én?
-Én egy démon vagyok, te pedig félig angyal
-Angyal.... ez nem lehet- húzom össze magam amennyire csak lehetséges.

Levi odalép mellém. Szárnyaival burkot formálva vesz körbe engem. Szárnyaival eltakar a külvilág elől. Biztonságot nyújtó kezeivel átkarol. Nyugodtan döntöm fejemet a mellkasának. Bárcsak örökre így maradhatnánk. De sajnos egyszer mindennek vége. De ez így van rendjén. Lassan felpillantottam Levire.

-Levi
-Igen?
-Nekem is vannak szárnyaim?
-Igen, neked hatalmas fehér szárnyaid vannak.
-És azokat hogyan hozhatom elő?
-Arra neked kell rájönnöd
-Te hogyan hozod elő?
-Hát én a legrosszabb emlékemet szoktam előhívni. És amikor a legjobbra gondolok akkor eltűnnek.
-Mi a legrosszabb emléked?
-Az amikor eltűntél
-És mi a legjobb?
-Az amikor megismertelek.
-És ha repülsz és véletlen a jó emlékedre gondolsz akkor lezuhansz?
-Nem, nekem van egy medálom. Amikor a legjobb emlékre gondolok akkor ez a medál fehér fénnyel kezd el ragyogni. És ekkor ha vissza akarom húzni a szárnyamat akkor visszahúzódik. De ha nem akarom akkor nem. De így van ez amikor előhívom. Csak akkor vörös fénnyel ég a medál.
-És ez a medál fontos?
-Igen, ez a medál az én lelkem egyik darabja
-És ha elhagyod?
-Akkor meg is halhatok ha nem találom meg 3 nap alatt.
-Értem, ilyenre nekem is szükségem lesz?
-Igen de amikor ezt a medált készítik az hihetetlenül fájdalmas. Amikor leválasztanak egy kis részt a lelkedből akkor abba bele is halhatsz. Csak a legjobbak élik túl.
-És hol csinálják ezeket a medálokat?
-Astraban, a te birodalmadban.
-He?
-Astra egy hely ahol csodálatosabbnál csodálatosabb lények élnek. És ezt a helyet a te szüleid irányították. De mivel ők meghaltak ezért neked kell. De előtte vissza kell szereznünk.
-És ha én ezt nem akarom?
-Akkor elpusztulunk
-Értem

Miközben Levivel beszélgettem egy kisebb sokkot kaptam az új információk miatt. Szóval én egy angyal vagyok és van egy egész népem. Vissza kell szereznem a földemet. Nem hagyhatom hogy szenvedjenek azok a lények.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Tudom hogy régen volt rész de se kedvem se időm nem volt írni. Szóval bocsánat, igyekezem rendszeresebben írni. Na de akkor kezdjük el a szokásos dumát.
Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha esetleg tetszett akkor nyomj rá arra az iciri piciri csillagocskára. Szerintem itg abba is hagyom a pofázást.

Bye-Bye❤🐼❤🐼❤🐼