Bizalom (Levi x reader)/SZÜNETEL/

III.Rész

Másnap reggel világfájdalommal másztam ki az ágyból. Mint mindig most is elvégeztem a szokásos rutinom. Éppen vettem fel a cipőm amikor megszólalt a telefonom. Hanji volt.

Hanji: Szia, (név)-chan

Én: Szia

Hanji: Akkor ma már jössz suliba?

Én: Igen, éppen most akartam elindulni

Hanji: Rendben, én már a suliban vagyok

Én: Mit keresel ott ilyen korán?

Hanji: Ma előbb akartam beérni

Én: Oké, mindjár ott vagyok én is.

Miután ezt leírtam már idultam is. Már majdnem ott voltam a sulinál amikor megpillantottam Levit. Nemsokára ő is észrevett. Megálltam és elővettem a telefonomat. Megnéztem hány óra van. 7:48. Mikor felnéztem Levi állt előttem.

-Mivan kölyök elhagytad a táskád?- kérdi felvont szemöldökell
-Nem csak nem szabad nehezet emelnem, miért kérdezed?
-Már kérdezni se szabad?
-De...
-Tökmindegy bemegyünk vagy itt állunk még 3 évig?
-Menjünk- mondom és elindulunk.

Mikor beérünk Hanji azonal letámadott.

-(név)-chan, na végre hogy megjöttél. Már szét untam az agyamat- mondja miközben engem ölelget, pontosabban folytogat.
-Rendben, de azért még megfolytani nem kell- mondom nevetve mire ő is elkezd nevetni.
-Oké- mondja és elengedett- Szia törpi

Törpi?!? Mióta vannak ilyen jóban? Mitörtént amíg nem voltam itt? De csak egy napot hiányoztam és most meg a legjobb barátnőm becézgeti az új fiút. Mikről maradok le.

-Hanji- szólok oda neki
-Igen?
-Mikor lettél ilyen jóban Levivel- kérdezem felvont szemöldökkel
-Ja, tegnap odajött hozzám hogy miért nem jöttél suliba és miután válaszoltam elkeztünk beszélgetni
-Értem, ebből szerelem lesz- mondom kicsit szórakozottan
-Heee, szerintem te fogsz vele összejönni
-Biztos hogy nem

És itt a csengő megszakította a mi kis párbeszédünket. Elmentem a helyemre ahol már készültem átmászni a padon mikor Levi hirteleb felállt

-Menj be- mondja
-He?
-Süket vagy?
-Nem csak furcsa hogy beengedsz- mondom kicsit értetlenül
-Ne ezen gondolkodj hanem ülj be a helyedre
-Oké- mondom és amint leültem pont akkor lépett be a tanár. Az óra nagyon unalmas volt. Már azon gondolkodtam hogy megfogom magam és bealszok de amikor lefeküdtem a padra valaki elkezdte bökdösni az oldalam. Oldalra néztem és egy papír volt előttem. Megfogtam és elolvastam hogy mi van rajta

,,Gyere el a parkba 3 órakor"

Értetlenül néztem hogy ezt mégis ki az anyám kínja rakta ide, de úgy voltam hogy semmi bajom nem lesz hogy ha elmegyek ezért megfogtam a cetlit és belecsúsztattam a zsebembe. És amint elraktam a papírt meg is szólalt a csengő.

-Levi, kiengedsz?
-Ja- mondta majd felállt
-Köszi- mondtam majd otthagytam őt

Odasiettem Hanjihoz.

-Hanji- mondom és azzal a lendülettel a nyakába ugrottam.
-Szia, (név)-chan
-Olyan unalmas volt az óra- mondom majd elengedem
-Ja de már csak 5 van hátra
-Ne már, haza akarok menni- nyavajgok
-Naaa, ne legyél ilyen negatív
-De fáradt vagyok és az ágyamat akarom
-Esküszöm így olyan vagy mint egy 5 éves
-Ezt pont te mondod?
-Igaz- mondja nevetve mire én is elnevettem magamat
-Na mindegy szenvedjük végig ezt a naport együtt- mondom még mindig nevetve
-Rendi

A nap további részében nem történt semmi különös. Suli után haza mentem és azon gondolkodtam hogy vajon ki írta nekem az a cetlit és hogy jó ötlet-e elmenni arra a találkozóra. Mondjuk óra közben csak egy osztálytársam írhatta. Na mindegy, elmegyek és majd kiderül hogy ki írta.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Köszönöm, hogy olvassátok a történetem. Legalább így van értelme folytatni. Amikor megláttam hogy valaki elkezdte olvasni szó szerint elkezdtem ugrálni örömömben. Anyáék nem kicsit néztek hülyének. Szóval nagyon de nagyon köszönöm hogy elolvastad és remélem hogy tetszik. A véleményeket/kritikákat nyugodtan írhattok. Ha esetleg valami nem tetszik azt is nyugodtan elmondhatjátok. Na szerintem itt abba is hagyom a pofázást

Sziasztok!❤