Bizalom (Levi x reader)/SZÜNETEL/

VII.Rész

Levi szemszöge

A tesi terem felé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon kezdenek-e már visszatérni (név) emlékei. Mert ha jól tudom akkor 10 évig tart ez a ,,emlékezet törlés". Na mindegy. Ha visszajönnek akkor nyilván rám is fog emlékezni. Majd akkor megkeres.

Megérkeztem a tesi teremhez. Beálltam a tornasorba és már el is kezdődött az óra.

•••

Az órának gyorsan vége lett. Mivel (név)-nek felmentése van ezért az öltözőben volt.

(Név) szemszöge

Egydül az öltözöben ülni rohadt unalmas. De nem baj mivel már megszólalt a csengő ezért nemsokára jönnek a többiek.

Kb. 2 perc múlva egy hulla fáradt Hanji esett be az ajtón.

-Szia Hanji- intek a lánynak
-(név)-chan, de jó neked hogy nem kell tesizned.
-Annyira azért nem jó mivel így nem tudok majd részt venni a következö röplabda meccsen- mondom szomorúan
-Jajj ne legyél már szomorú- böki meg az arcom Hanji
-De szomorú vagyok mivel nem játszhatok
-De legalább az utána valón játszhatsz
-Igazad van- mondom most már vidáman
-Na látod, amúgy meg nekem mindig igazam van
-Persze, álmodj csak- mondom nevetve
-Na mindegy, átöltözöm- mondja majd elkezd öltözni
-Rendben, én majd kint megvárlak- mondom és felállok
-Okééé~

Kimentem a folyosóra és velem egyidőben Levi lép ki a szomszédos fiú öltözőből. Mikor észreveszem a fejem rögtön elkezd égni. Szerintem legyőztem egy paradicsomot vörösségi versenyben. Na mindegy.

Elkapom a fejem és elkezdem a falat nézni. Jajj de szép az a folt a sarokban.
Remélem Levi már elment.

Hátra nézek. Levi nem ment el. Sőt egyenesen engem bámul. Mi lehet olyan érdekes rajtam. A fejemben bunkó vagyok vele de a fejem nem erről árulkodik.

Jajj ne. Megindult. Egyenesen felém sétál. Megáll. Pont előttem. Amúgy most veszem csak észre hogy milyen alacsony. Bár tőlem kb. egy fél fejjel magasabb. Mondjuk tőlem ki nem magasabb?

Álj! Miért érdekel engem hogy milyen magas Levi? Na mindegy.

-Beszélhetnénk?- kérdi kicsit rekedtes hangon
-Persze- mondom hallkan
-Köszi, de ne itt
-Akkor mégis hol?
-Mondjuk menjünk ki az udvarra
-Okééé- nyújtom el a végét
-Akkor gyere- ragadja meg a karom és úgy húz ki.
-Hé, engedj el- mondom talán kicsit hangosabban mint azt kellene
-Ne aggódj nem bántalak
-Nem azért aggódom csak a végén még azt hiszik hogy együtt vagyunk

Idő közben kiértünk az udvarra. Amint kiértünk Levi maga felé fordított de még mindig nem engedte el a kezem.

-Öhm, most már igazán elengedhetnéd a kezem
-És mi van akkor ha nem akarom- kérdi unottan
-Azt mondtam engedj el!- mondom komolyan
-Nem- mondta és mégjobban megszorította a kezem
-Mit nem értesz meg azon hogy nem akarom hogy félre értsék
-Én viszont azt akarom, sőt én inkább azt akarom hogy igaz legyen- amint ezt kimondta közelebb lépett mire én automatikusan hátráltam.

Ezt addig csináltuk amíg én neki nem mentem egy fának. Mivel ott volt mögöttem az a nyomorult fa ezért nem tudtam tovább menekülni.

Levi egyre csak közelített. Amikor már csak egy nagyon kis távolság volt közöttünk Levi a kezét ami eddig az én kezemen pihent, a derekamra vezette. Megelégelve azt a kis távolságot ami közöttünk volt azt is megszüntette. Lágyan csókolt, mintha attól félne hogy összetörök. Egy kis hezitálás után visszacsókoltam. Esetlenül csókoltam, mire éreztem hogy Levi elmosolyodik. Lassan és finoman táncoltak az ajkaink, de minden érzelem benne volt. Bárcsak soha ne ért volna véget az a pillanat.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!

Bocsánat hogy sokáig nem volt rész. De örüljetek mivel meghoztam az új részt. De lenne egy nagyon fontos kérdésem. Ami nem más mint az hogy: szeretnék elkezdeni egy másik könyvet. Annak a könyvnek az lenne a címe hogy Hóesés. A Noragami című animét írnám át egy kicsit. Ha esetleg érdekelne titeket akkor kérlek jelezzétek. Na mind2.
Ehez a könyvhöz visszartérve. Véleményeket/kritikákat nyugodtan írjatok. Ha tetszett akkor nyomjatok rá arra iciri piciri csillagocskára. Szerintem itt abba is hagyom a pofázást

Bye-Bye❤❤❤