cigarettes // changki

,

changkyun meglepődöttségében enyhén elnyitotta ajkait egymástól. nem igazán tudta megérteni miért mondana ilyet kihyun, egy ilyen hazugságot. hiszen ő nem az a fajta ember volt.

"hiányzom?" ismételte, miközben cigarettáját újra ajkaihoz emelte, továbbra sem túl lenyűgözötten kihyun társaságától.

ahogyan kihyun sóhajtott, a füst kiáramlott szájából. üres kezével megragadta changkyunét és a szemeibe nézett.

általában ha valaki a másik szemeibe nézett, szimplán normálisnak bizonyult, hogy valamiféle érzelmet pillantson meg bennük.

kihyunnal azonban ez másképp volt. olyan volt, minthogyha üvegbe bámulna. rideg. érzelemmentes. és changkyun sohasem hitte, hogy lennének érzelmei vagy lelke.

"igen. hiányzol. ki nem állhatom, hogy távolról kell nézzelek, miközben tudom, hogy már nem vagy az enyém."

az arcára nézve túlságosan sebezhetőnek látszott. túlságosan ártatlannak. és changkyun utálta ezt. utálta elhinni, hogy kihyun ilyennek látszott, hiszen ő nem volt ilyen. csak túl jó volt a színlelésben. 

a kihyunnal való tapasztalata után tudta, hogy mindenek végett csak szenvedett. és ha ez alkalommal is megadja magát, tudta, hogy ez újra meg fog történni.

nem akarta, hogy ez újra megtörténjen.

"te is hiányzol."

utálta ezt.

"rendbe tudnánk hozni mindent, amit elrontottunk és visszamenni az időben?"

nem kéne hinnie kihyunnak.

"igen"

ismét össze fog törni.