bántottalak

190 46 0
                                    

changkyun a kis tető alatt állt, kihyunra várva. a fiú általában elég pontos volt, szóval changkyun kíváncsi volt miért késett. 

nem sokkal később meglátta, hogy a rózsa hajú fiú felé fut. próbálta visszafojtani mosolyát, de nem igazán sikerült neki. 

kihyun megállt changkyun előtt, egy-két mély lélegzetet véve, hogy visszanyerje lélegzetét, utána felnézett.

"sajnálom, hogy késtem." felelte, még mindig levegő hiányában.

"jól vagy?" kérdezte changkyun, törődő hangon, miközben kihyun köhögni kezdett. a fiú hátára helyezte egyik kezét, közelebb húzva őt magához. 

"aha." válaszolt kihyun egy köhögés után, ami azt hitte az utolsó volt. már szokásszerűen vezette lentebb kezét changkyun zsebéig, ahonnan kivett egy szál cigarettát és a dobozban lévő nyújtót. 

az említett szál meggyújtásában egy újabb köhögési roham zavarta meg, ami egyre hevesebb lett.

a sötét hajú gyorsan elvette a kezéből a cigit és a gyújtót. kihyun megpróbálta visszaszerezni, de a fiú megállította.

"nem fogsz rágyújtani, ha így köhögsz." mondta, miközben bedobta az imént említett tárgyakat a zsebébe, nem törődve azzal, ha a cigaretta meghajlott. megfogta kihyun kezét és összekulcsolta ujjaikat. 

"akkor nincs is okom arra, hogy itt maradjak." motyogta.

"én vagyok az okod."

cigarettes // changkiWhere stories live. Discover now