cigarettes // changki

téged

a tv zaja néhol megszakította a csendet, de ez nem igazán zavarta a két fiút.

a kanapén feküdtek. kihyun összebújt changkyunnal, az arcát pedig  a mellkasába temette.

changkyun pedig kihyun egyik, -már fakuló- rózsaszín tincsével játszadozott.

"miért taszítasz el magadtól, mikor iskolában vagyunk?" motyogta kihyun "miközben mégis így viselkedsz, ha csak ketten vagyunk.."

"mert utálom a tényt, hogy újra hagytam, hogy együtt legyek veled" válaszolta changkyun, nem túl sokat gondolva válaszára "nem akarom, hogy bárki más is tudjon róla."

"utálod?"

kihyun érezte a csomót a torkában. annyira gyengének érezte magát ebben a pillanatban, hogy ekkor tudatosult benne mit is érzett changkyun valójában.

"igen. mert tudom, hogy újra meg fogsz bántani."

tudta, hogy rengetegszer bántotta.

de sosem gondolta volna, hogy mekkora kárt okozott. éppen eleget ahhoz, hogy changkyun szégyellje magát, amiért kihyunnal van.

az idősebbik egy picit felkönyökölt, ezzel fejét is megemelve, hogy a fiú szemeibe tudjon nézni.

"changkyun," mondta alig hallható hangon.

"hm?"

"szeretlek."

"ezt..ezt még sosem mondtad ezelőtt." a fiatalabbik meglepődött. sosem hitte volna, hogy valaha hallani fogja ezeket a szavakat elhagyni kihyun száját. a hangja pedig csak még mézesebbé tette. "én is szeretlek." dadogta.

kihyun édesen elmosolyodott.

tényleg így érzel? , gondolta