Megvártam a következő buszt. Sietnem kellett volna, de nem érdekelt. Az emberek nyüzsögtek körülöttem. Téged kerestelek. Nem jöttél. Szeretek nélküled lenni. Vagy egyszerűen már megszoktam. A mellettem lévő ülésen halk csámcsogással fogyassza el ebédjét egy üzletember. Telefonját nézegeti, és elmosolyog. Egy lopott pillantással rátekintek a készülékre és egy mosolygó gyermeket látok. Szegény. Felnőtt korára ugyanolyan alkoholista senki lesz, mint a buszon lévő többi ember. Szemeim akaratom ellenére lassan lecsukódnak. A végállomásnál leszállok. Fogalmam sincs hol vagyok. A lényeg hogy elég távol tőled. Egy nyilvános wcben elsírom magam. Az égbolt már fehérről feketére vállt. Már elmúlt a hiányérzetem irántad. Talán.
YOU ARE READING
h i á n y z o l
Poetryez egy ilyen, nem tudom mi, de remélem valakinek tetszik(valaki, ha csinálna nekem borítót, azt nagyon megköszönném❤)