Egy szivárvány, melynek elvették színeit. Helyre szeretném hozni a dolgokat, de már mind hiába. Tehetetlen vagyok, és te is. A dolgok múlandóak, én viszont, ezt nem tudom feldolgozni. A sarki kávézóban ülök. Csak bámulok ki a fejemből. Nem érdekel semmi. Vagy senki. Talán. Elromlott az órám, így megint késni fogok. Azért is beugrok még a közértbe. Pánikba esek, mikor meglátlak bent téged. Elszaladok, abban reménykedve, hogy talán, egy villamos elé futok. Hát nem jött össze, és...nem is te voltál. A mobilom lemerült, mégis megpróbálok felhívni valakit, az üres híváslistámról. 42 darab árvácska van ebben a parkban. Tömegesen vannak, mégis árvák. Autók fénye. Már beesteledett. Nem késtem el.
YOU ARE READING
h i á n y z o l
Poetryez egy ilyen, nem tudom mi, de remélem valakinek tetszik(valaki, ha csinálna nekem borítót, azt nagyon megköszönném❤)