h i á n y z o l

8.

Illatodat minden nap megérzem. Ezt valószínűleg, az ágyneműhuzatnak köszönhetem, melyet azóta nem mostam ki, mióta elmentél. Elmémbe, szó szerint, beleégett a kép, ahogy alszol közben, ahogy szuszogsz. A képet papírrepülővé hajtom, és elengedem. Engedem, had szálljon ki, a nagyvilágból. Azért, hogy akár, csak egy picit is, felesleges legyél nekem. De nem. Nem leszel az, mert ez sorsszerű, én viszont, nem szeretnék olyan lenni, amilyennek a sors megírt. A sors olyan mint egy feleség. Néha ápol, majd hazudik neked, hogy mással tudjon foglalkozni. Ne hazudj. Erre az egy dologra kértelek. Megszegted igéreted. Nem tett szebbé. Mondjuk lehet azért, mert te ennél szebb, már nem lehetsz. Tévedtem. Annyit, hogy ennyit már nem is lehet. Parfümöt érzek. Nem a tiéd.