Reggel van. Az emberek munkába sietnek. Én, gyáván kinézek az ablakon. Utcakapum nyitva, egy lufi van rákötve. Ma van a szülinapom. Ha jól emlékszem. A lufi kék. Tőled kaptam. Azt hiszem. Kék volt a kedvenc színem. Csak te ismertél annyira,hogy tudd mi a kedvenc színem. Behozom a lufit, és egy tűvel kilyukasztom. Te is így lyukasztottad ki, a szívem. Elteszem emlékbe. A lufit és a szívemet is. Több milliószor is leírhatnám, hogy hiányzol akkor sem jönnél vissza. H.I.Á.N.Y.Z.O.L. Kényesen tolom el, magam elől, a tescoban vett műanyag ízű, tortaszeletet. Ez a fal, olyan színű volt egyszer, mint általánosságban a fehérneműd. Már kikopott. Mind a kettő. Az asztal is. Remélhetőleg, még egyszer, itt fogunk vacsorázni, ennél az asztalnál és ennél a falnál. Viszont rajtad nem lesz fehérnemű. Rajtam sem.
YOU ARE READING
h i á n y z o l
Poetryez egy ilyen, nem tudom mi, de remélem valakinek tetszik(valaki, ha csinálna nekem borítót, azt nagyon megköszönném❤)
