h i á n y z o l

3.

Nem vonhatlak meg magamtól, akár egy drogot. Szükségem van rád. Azt mondogattam magamnak, hogy te is ideiglenes vagy és el fogsz menni. És wow, tényleg. Én pedig összeestem. Lezuhantam a mélyre, mint egy üres sörösüveg, melyet egy már összetört részeg hajít le a kútba bosszúból. Mikot leérkezik, széttörik. Az élvezet eltűnt. Lezuhant a kútba, a sörösüveggel együtt és akár a vér, úgy ömlik végig a szilánkokon. Lassítva nézem, a harmadnapos tea folyását. Már rég megtelt a pohár. Nálad is. Gúnyos nevetéssel búcsúztál tőlem, melynek emléke, örökre belémvésődött. Szégyenlem magam és elmondhatatlanul sajnálom. Mintha 500 kg színtiszta bűnt hordoznék hátamon, melyet pókok szőtte (mégis elszakíthatatlan) hálók kötnek hozzám.