#3

119 1 0
                                    

Sikeresen és időben bérkeztem a vonatálomásra,volt időm megvenni a jegyet is.A vonat hangosan zakatol az a vonatálomásra és egy éles csitorgos fékel megált.Egy félre eső helyet kerestem, ahol legalább egyedül lehetek a zenével,gondolataimal.Egy kis sétálgatás után a folyosón haladva kaptam is egy üres kabint,ami köztudott,hogy azek a mai vonatok nem higénikusak, de nem is az foglalkoztatott igazán hanem,hogy az ablakot le tudom-e tekerni mivel,hogy imádok úgy utazni,hogy a fejem kint lóg az ablakon és a szél a hajamat szanaszét fulya,és az az enyhén hidegen fulyó szél az arcomba csap.Így is történt,kihajoltam az alig félig lehuzott ablakon, fülhalgatot a fülembe tettem és egy nyugodt számot indítottam ell: Milky Chance:Down by the River alkalmas szám volt az utazáshoz.Közben a lány jutott eszembe,akit folyton folyvást lestem a suliban."Csoda,hogy észre nem vette!"-erre egy nagyot dobant a szívem.Rávettem magam,hogy írjak neki... Igaz kissé hülye módon írtam rá,ha jól emlékszem valahogy így:                 -"Szia,bocsi a zavarásèrt ,csak megszeretnèm kèrdezni hogy bejövök neked?mert èn azt vettem èszre,ès èn nem szoktam tèvedni"- Te jó Isten ha most komolyan belegondolok,"Milyen béna szöveg ez már,hogy lehetem enyire idióta,hogy ilyent írok te jó ég!"
-Hát szia,de nincs igazad sajnálom!-olvasva a válaszát,biztos szelemi fogyatékosnak nézet.!
Sokmindenre nem emlékszem csak arra,hogy a fülemben szólt az a kellemes és nyugtató zene miközben ki könyökkölve az ablakon,figyeltem a Gyönyörű tájat amire büszke voltam,hogy itt élhetek.!

Felejthetetlen Szerelem💔😫Where stories live. Discover now