Szellemes élményeim

Amikor minden elkezdődött

Nem tudom pontosan, talán öt vagy hat éves lehettem, mikor minden ellkezdődött. Az óvodába menet, elütött egy autó, aminek köszönhetően erős agyrászkódással feküdtem a kórházban nyolc napig. Talán, itt kezdődhettek a furcsaságok, mert az az előtti emlékim nagyon homályosak. Mondjuk a családom szerint is ez indíthatta be a dolgot.

No, de ne szaladjunk ennyire előre. Az én családom, vagyis egyes felmenőim szerettek belekontárkodni a túlvilág dolgaiba, és lássuk be, ez sosem vezetett jóra. Mondjuk, nem tudok róla, hogy bármi tragikus történt emiatt, de ki tudja, miket nem titkolnak el...

Viszont kanyarodjunk vissza az eredeti történethez. Lassan, ahogy felépültem, elkezdtem olyan dolgokat látni, amik ott sem voltak. Anyám mindig mondta, hogy erről ne beszéljek senkinek, osszam meg vele, ha félek, vagy, ha látok valamit, de mások ne tudjanak róla. 

Egyik ilyen példa, mikor a csatornaparton ültünk egy büfé mellett. Jócskán besőtétedett, este volt, de a szüleim nagyon jól elbeszélgettek azzal a pár emberrel, akik ott voltak. De volt ott valaki, aki távolabb ült tőlünk, és talán kissé ittas is volt. Elmélyülten társalgott valakivel, akit én színtisztán láttam.

A társaságunkból valaki megjegyezte, hogy mennyire részeg már az a fickó, mert magában beszélt. Jókat derültek rajta, én meg értetlenül bámultam, hiyzen láttam azt az alakot, aki mellette ült és válaszolt is serényen a férfinak. Volt merszem megjegyezni, hogy márpedig ül ott valaki. 

Nem fért a fejembe, hogy nem látják azt a férfit.

Akkor este mondta nekem anya, hogy ő is látta a másikat, de jobb ha mások úgy hiszik, tényleg nincs ott senki, ha nem is látják. 

Ehhez hasonló esetek fordultam még elő velem, de lassan hozzá szoktam, viszont tettem valamit, amit bizony, a mai napig bánok.

Erről majd a kövi részben!