Scandals in Riverdale [HU🇭🇺]

1.

"Drága Meg,
Remélem egy napon majd mindent megértesz. Hogy miért hagytuk ott a szülővárosod vagy hogy miért nem meséltem soha a családunkról. Őszintén, a miénk nem épp egy tündérmesébe illő történet.
Amikor megtudtam hogy teherbe estem veled, még elég kemény szabályok uralkodtak városunkban, amik akadályozták volna, hogy zökkenőmentesen neveljelek fel, úgyhogy inkább elszöktem, hogy megóvjalak mindattól ami megakadályozta volna hogy boldogságban nőlj fel. Bár lehet hogy ígyis kudarcot vallottam.
Most viszont mégis azt kérem tőled, hogy költözz vissza a szülői házba [1093, Springs Road 24. Amikor a házhoz érsz a postaládában találsz majd még egy levelet, melyben minden szükséges információt megtalálsz a házzal kapcsolatban.] és próbáld meg elsimítani a konfliktusokat a rokonaink között is. Kérlek értesd meg velük, hogy miért tettem azt amit.
Van egy nagybátyád is, FP Jones, aki mindenbizonnyal segít majd ha bajbakerülnél. Ha tudod, minél előbb keresd fel őt.

Remélem ugyanúgy fogod tudni folytatni az életed és kívánom, hogy találj valakit, akire számíthatsz.

Szeretlek kincsem, Anya."

*

-ÁLLJ! - hallottam egy kiáltást, majd automatikusan a fékre léptem.

A kocsi kerekei úgy csikorogtak, mint egy 60éves vaskapu megolajozatlan csavarai.
Mikor feleszméltem a hirtelen sokkból csak annyit láttam, hogy egy lány két kézzel támasztja a kocsi motorháztetejét, riadt tekintetével pedig úgy vizslatja a sajátomat mintha egyenesen a kaszás szemébe bámulna.

-Úristen! -mondtuk egyszerre.

-Jól vagy? Nem esett bajod? - érdeklődtem az állapota felől miközben kiszálltam a Jeepből.

-Hogy jól vagyok-e?! Hogy a jó isten faszába lennék már jól!?? Az előbb majdnem elbasztál a kocsival! -érezhetően kiakadt amit megtudok érteni.

-De fékeztem! -tettem a magasba a két kezem védekezően.

-Hogy mi?! Ez most komoly?

-Jól van, nyugi! -fogtam kezeim közén a két vállát hogy megnyugtassam - Akkor nem sérültél meg?

-Nem tudom. Lelki sérülések játszanak?

-Jelenleg a fizikaiak fontosabbak, szóval nem.

-Akkor minden oké.

Pár percig csend honolt köztünk, majd mikor már a pulzusom is visszatért a rendes kerékvágásba megtörtem a feszült légkört:

-Amúgy mit keresel itt? Így egyedül, az út szélén azokkal a bőröndökkel?

-Nem egyértelmű?

-Nem?!

-Vándorolok! - átjárta a hangját a szarkazmus keserű íze, de mintha egy pillanatig valami mást is megpillantottam volna a szemében, mielőtt azt lesütötte.

-Elszöktél? - kérdeztem rá végül.

Csak néhány perc után emelte fel a tekintetét, hogy a szemembe nézve mondhassa :

-Na és ha igen?

Bizonyára valami istenverte anyai kioktatásra számított, ugyanis amikor a következőket mondtam szemei éleg kerekre tágultak.

-Merre mész? Szívesen elviszlek egy darabig.

-H-hogy?!

-Mondom szÍ-vE-sen-El-visz-lEk! -artikuláltam gúnyosan.

-Azt hiszed ezek után csak úgy beülnék melléd a kocsiba?!

-Nem muszáj mellém ülnöd. Hátra is ülhetsz ha ott biztonságosabbnak érzed...Szóval mit mondasz? Jöhet egy ingyen fuvar, bocsánatkérés képpen?

-Legyen -egyezett végül bele.

-Klassz! - fogtam meg az egyik bőröndjét melyet feldobtam a kocsi platójára majd magam is beültem a kormány mögé - Na és hova lesz a fuvar? - kérdeztem egy nagy mosollyal az arcomon miközben beindítottam a motort.

-Neked kell tudnod, te vagy a sofőr! - kaptam az egyhangú választ.

-Értem. Nos, akkor irány Riverdale.

[...]