Scandals in Riverdale [HU🇭🇺]

2.

Már vagy 50 perce utaztunk a nyomasztó csendben, ami már kezdett az idegeimre menni.

-Még be sem mutatkoztam, Meg vagyok. Meg Sanders.

-Katie.

-És Katie, honnan jössz?

-Evansvilleből. -jöttek az egyhangú válaszok.

-Miért jöttél el otthonról?

-Mert? - najó talán átléptem egy határt, amit nem kellett volna és ez tökéletesen érződött a hangjában - Egyszerűen meguntam az ottani életet. És te?

-Hm?

-Veled mi a helyzet? -oldódott kicsit a hangulat- Ki kergetett el otthonról?

-Senki. Magamtól jöttem.

-Családi gondok?

-*huff* -vettem egy mély lélegzetet- az igazság az, hogy édesanyám két hete halt meg..

-Nagyon sajnálom! Nem kellet volna rákérdeznem - szabadkozott Katie.

-Ugyan! Semmi gond..

-De, és hogy hogy eljöttél?

-Egy levélben említett egy házat Riverdaleben. Azt akarta, hogy költözzek oda. Szóval eladtam a régi garzonunkat és útnak indultam..

-Értem -ezzel a mondattal zárult a beszélgetésünk, majd a csend megint felütötte a fejét, de ezúttal hamarabb elszállt mint gondoltam volna.

-Mondd, van valami CD-d? Elég irritáló ez a csend.

-Hm? Ja, persze. A kesztyűtartóban, válassz csak.

-Jesus! -hallom Katie vékony sikítását pár percnyi keresgélés után- Van Arctic Monkeys CD-d???! Imádom őket!

-Nekem is nagy kedvenceim, már rongyosra hallgattam mindegyiket.

Bekapcsoltuk a CDt és 3 perc sem telt el, mire már szinkronban énekeltünk a rádióval.
Az útból hátralevő 2 és fél óra pedig úgy szállt el, mintha sosem létezett volna.

-Most miért húzódtál félre? -kérdezte Katie értetlenül miközben leállítottam a kocsi motorját.

-Már vagy 7 órája utazom. Kezdek egybeolvadni a kocsival, remélem nem gond.

Becsuktam magam mögött a kocsiajtót és a leálló korlátjához sétáltam. Katie nem sokkal késöbb csatlakozott.

-Egész jó fej csaj vagy amúgy! Majdnem kinyírtál, de azért még bírlak..

Erre egy mosolyra húztam a számat és mikor válaszolni próbáltam, motorok zúgását hallottuk meg magunk mögül, mire hirtelen hátrafordultunk.
Három srác szállt le éppen a motorokról, majd mikor észrevettek a legmagasabb hozzánk szólt:

-Hey! Ti meg kik vagytok?

Katievel csak összenéztünk, de az enyhe sokktól nem tudtunk válaszolni.

-Az attól függ, ki kérdezi? - szólaltam meg végül.

-Jogos - húzta egy arrogáns félmosolyra a száját - SweetPea vagyok.

Nem válaszoltunk semmit, csak tovább vizslattuk az arcukat, mire ők egyre közelebb és közelebb jöttek.
Már alig pár méter választott el minket, mikor végre mi is hátrálni kezdtünk Katievel.
Azt hittük rosszab már nem lehet, erre megjelent egy negyedik srác.

Ahogy leszállt a motorról, megvillant dzsekijének hátán egy hatalmas kígyó. Kis idő kellet mire mindez leesett.
Nem tudtam mit jelent az a jel, de azt igen, hogy nem csak egy van belőle. Hisz az én dzsekimre is pont ugyanaz a jel volt felvarrva.

-Hé, nem ugyanolyan a dzsekitek? - súgta oda Katie mire az előttünk álló, immáron már négy srác egyszerre kapta fel a fejét.

-De-e..- feleltem elhaló hangon.

-Hogyan?! - nézett rám gyilkos szemekkel midegyikőjük.

-Hogy érted, hogy ugyanolyan? - egy fekete hajú, alacson srác lépett előre.

-Azt mindjárt kiderítjük! Fordulj meg! - torzult el kissé SweetPea tekintete.

-Mi? Én aztán nem! - erre nem válaszolt semmit csak egy nagy lendülettel elindult felém.

-Hé állj le haver! A nem az NEM! Különben sem a csicskád! - próbált meg közbeavatkozni Katie, de egy laza mozdulattal megragadta a csuklóját és a többi fiú felé lökte.

Eddig keresztben pihenő kezeim tehetetlenül hullottak a testem mellé, majd mint valami rongybabát, a vállamnál fogva ragadott meg s magának háttal fordított.

-Hé, eressz..már..- tiltakoztam mind hiába.

-Ezt meg hol szerezted? - kérdezte egy tekintélyt parancsoló hang, mire hátrafordultam.

Mikor már testet is tudtam kapcsolni a hanghoz, egy szürke sapkás srác állt előttem.