Scandals in Riverdale [HU🇭🇺]

4.

... Jugheadre.

- Elnézést lányok! - fordult felénk az a cowboy kalapos férfi aki minden bizonnyal a város seriffje, majd megszólalt a diszpécsere és sietve elhagyta a büfét.

- Mi a franc?!? - szólalt meg egy érces hang.

- Oh nagyon sajnálom! Vagy mégsem?! - hallatszott Katie gúnyos hangja amikor rádöbbent hogy kire is öntötte a tálcája tartalmát.

- Hé Jug, minden rendben? - kérdezte egy eddig ismeretlen, vörös hajú srác.

De Jughead ezzel mit sem törődve, csak felállt és minket bámult.

- Már megint ti?!?

Erre a mondatára persze mindenki értetlenül reagált.

- Jug, te ismered őket? - szólalt meg mellőle egy szőke lány.

- Nem.

- Hogy nem?! - akadt ki Katie – Jajj, bocs tényleg, nem volt időnk bemutatkozni miközben majdnem megfojtottál. Katie Miller vagyok.

Erre persze mindannyian kigúvadt szemekkel bámultak. De ami ez után történt csak hab volt a tortán.

- Khm - köszörültem meg mögötte a torkom.

- Oh igen és ez még nem minden! A barátnőmet meg a hülye gorilla haverjaid majdnem a szakadékba dobták a lelátóról!!

Persze jól esett hogy, ugyan kicsit túlzásokba esve, de kiállt mellettem, mármint értünk meg minden de a "barátnő" szóra még én is kikerekedett szemekkel kaptam fel a fejem.

- HOGY MI?!? - esett le az álla az asztalnál ülő hármasnak.

- Jughead! Ez igaz? - kérdezte a mindeddig még csendben ülő fekete hajú lány, aki egy „Veronica" feliratú nyakláncot viselt.

- Öö..

- Az most mindegy! - szóltam közbe - Nem azért jöttünk hogy mindezt felemlegessük. Segítene kellened egy címmel kapcsolatban - sétáltam közelebb majd lecsaptam pár papír cetlit az asztalukra, amik szerencsétlenségemre szanaszét csúsztak az asztalon.

Pár perc bámulás után felemelte az anyámtól kapott levelet :

- Mondjuk ezzel? - bámulta még mindig a levélhez csatolt képet.

- Ahhoz semmi közöd! Add vissza!! - próbáltam kikapni a kezéből anyám levelét, de elrántotta mielőtt elérhettem volna azt.

- Honnan ismered ezt a férfit? - mutatott a képen egy alakra.

- Miért érdekel?

- Csak mondd el!

- Jug! Hé! Állj le! - fogta meg a kezét a szőke lány aki minden bizonnyal egyben a barátnője is volt.

Ennek hatására leeresztette kezét s a szorítása melyet eddig a lapomra gyakorolt is elgyengült.
Kapva az alkalmon kivettem a kezéből a levelet és helyette belenyomtam a címet tartalmazó kis cetlit.

- Ezzel....kellene segítened.

- Rendben - mondta úgy hogy még csak rá se pillantott a papír fecnire.

- Meg se nézed mi áll rajta? - szólt közbe Veronica.

Nem válaszolt semmit a srác, csak lassan rápillantott a cetlire amit a kezében szorított.

- Mi a..?! Ugye csak szórakoztok!?

- Most mégis mi van? - akadt ki Katie sokadjára.

-...Gyertek velem. - szólalt meg végül egy kis csend után, majd elindult kifele a Pops-ból.

- Szerintem azt akarja hogy kövessétek - szólalt meg vöröske.

- Akkor úgy érzem később kajálunk... - mondtam a tálcámra pillantva - Egyétek meg nyugodtan, ennyivel úgyis jövök, hisz a fele rátok ment.

*
-Mégis mi volt ezen olyan sűrgős hogy még kajálni sem tudtunk? -emelte fel a hangját Katie a motorról éppcsak leszálló fiúval szemben.

-Katie, nyugi! Majd eszünk később.

-Ti kértétek hogy mutassam meg hogy hol van! Hát meg mutattam! - nyújtotta ki bal karját egy régi, romos épület irányába.

-Ez az?

-Igen.

-Ez biztos valami félreértés... -halkult el a hangom.

-Ezt a címet mutattad meg. Nincs itt semmilyen félreértés! - ajkait egy halovány mosolyra húzta, melyből áradt a káröröm - Ha más nincs, akkor én el is húznék innen..Ja még valami! Ne gyertek át szembe! -mutatott egy kocsmaszerűségre.

-Oké. Kössz, a segítséget! - mondtam majd intettem Katienek és együtt elindultunk a házba.

*

- Mit csinálsz? - nézett Katie, miközben a kezemet egyre beljebb süllyesztettem a rozsdás kis ládába, mely a bejárati ajtóra volt felcsavarozva.

- Csak...egy....pillanat....és...Megvan! - kaptam ki egy régi levelet, no meg némi pókhálót.

- Blee - fintorgott Katie - Az meg mi?

- Csak egy kis apróság.....édesanyámtól.

A papír borítékban volt egy ezüst kis kulcs is a levél mellett. Kattant kettőt a zárban majd az ajtó nyikorgással tarkítva kinyílt.

- Hát ezt kemény meló lesz kipofozni! - állapítottam meg, amikor megláttam a benti állapotokat.

- Az nem kifejezés! - állt mellém Katie. - Amúgy mit ír a levél?

- Hmm? Ja, ez? Nem tudom... - nyitottam ki a levelet, majd belekezdtem egy hangos olvasó délutánba.

"Drága Meg,

Mint már előző levelemben említettem, szeretnék egy részletesebb leírást adni neked erről a kis örökségről. Valószínűleg, mire megkapod ezt a levelet, a ház már nem épp a fénykorát éli. De reményeim szerint nagyobb változásokon nem esett át.

Az előszobából vezet egy lépcső az emeletre. Ott van a két hálószoba és egy fürdő. A földszinten találod majd a nappalit, a konyhát és még egy fürdőt.

A földszinti fürdőben ha hideg vizet engedsz utána fél órát kell várnod, hogy meg tudd nyitni a meleget. A fenti fürdőben pedig nem lehet megengedni egyiket sem ha közben megy a víz a konyhában. És a kamra ajtaja kissé szorul. Vannak csínyek, melyeket idővel kitapasztalsz és megszoksz majd.

Az iskola miatt sem kell aggódnod, a város északi részén van egy Gimnázium, én is oda jártam. Jelentkezz oda, mielőbb és Meg, éld az életed úgy ahogy te akarod! Ne hagyd, hogy mások uralkodjanak fölötted és ami még fontosabb, légy mindig boldog! Meg, kincsem, soha ne feledd, hogy mennyire szeretlek! "

- Azta! Ez elég deep volt! - kommentelt Katie miután befejeztem a levél olvasását.

- Az... Gyere, nézzünk körül. - intettem, majd elindultam felfele a lépcsőn.

[...]

Folytatjuk.

Sziasztok!
Későn hoztam a részt tudom és kérlek ne haragudjatok csak napközben táborban vagyok és hát őszintén teljesen megfeledkeztem róla!😓