A Kiválasztott | ᵇᵗˢ

JIKOOK [18+]

Mosollyal az arcomon nyitottam ki a szemem, azonban a mosoly és jókedv olyan gyorsan is tűnt el, mint ahogyan megjelent.

Jungkook-nak már hűlt helyét se láttam.

Elkeserítő volt, de kezdődik a hét, ami azt jelenti, hogy ezzel egy időben elkezdődik a kis ötletem is, amit én találtam ki.

Kíváncsian várom, hogy mit hozunk ki ebből.

Ekkor pattant ki egy kiegészítő ötletem hozzá.

Vasárnap mivel pihenő nap lesz, ezért aznap összeülünk és megbeszéljük a dolgokat.

A fő kérdés pedig az lesz, hogy kivel hol csinálta.

Kicsit túlhalad a magánszféra határán, de nekem elnézik.

Kissé bohókás vagyok ez mellett bolond is, de sebaj.

Meg fogják érteni és úgyis bele mennek.

Lecaplattam a konyhába, ahol már ment a sürgés-forgás.

Jin hyung nagy szeretettel készítette a reggelit, míg a többiek próbáltak segíteni neki, de szerintem csak hátra mozdították.

Bőven elmúlt 9 óra, így a napomat nem kellett egy erős kávéval kezdenem, hanem ihattam egy bögre kakaót, ami nagyon is jól esett.

Jimin a müzlis táljával járkált fel s alá a konyhában, addig Hoseok kenyeret tett a pirítóba, Namjoon csak ült és várta a reggelit, Yoongi még nem mozgott köreinkben, Jungkook pedig édesen megterítette az asztalt, jómagam pedig épp kakaót iszogattam a Namjoon melletti széken ülve.

Jungkook hozta a tányérokat, majd furcsán méregetett.

— Jól ülsz ott? Kényelmes? — kérdezte mézédes hangon.

— Igen, köszönöm kérdésed. — válaszoltam neki és meglepődtem, hogy ennyire érdeklődik a kényelmem felől.

— Most komolyan, nem esett le, hogy azért szóltam meg, mert esetleg segíthetnél? — felvonta egyik szemöldökét, majd lenézően rám nézett és egy világi nagyot sóhajtott.

— Óh. — világosodtam meg — Szóval, ezért. – tátottam el a számat, mint aki most értette meg Eukleidész tételét.

— Igen, ezért. Te kis értetlen. — kacagott. — Na, gyere, vonszold ide a segged és segíts. — parancsolt rám, én meg tettem, amit kért.

» Jungkook szemszöge «

Korán reggel kisurrantam, mert a tegnapi nap után a szemébe se leszek képes belenézni, nem még hogy reggel, amikor megfordulok, egy centire legyen tőlem az arca, na, azt nem bírnám ki.

Játszik itt az érzéseimmel.

Mindegy is.

Hál istennek az este folyamán Jin észbe kapott és kinyitotta az ajtót, így észrevétlenül ki tudtam szökni az eddig börtönömül szolgált szobából.

Csendben közlekedtem a lakásban nehogy felébresszek bárkit is, végtére is csak reggel 7 óra van.

Mikor leértem a nappaliba csodálkozva vettem észre, hogy már az ilyen korai órákban lesz társaságom.

— Jó reggelt, Jimin. — köszöntem rá még kissé álmos barátomra. — Hogy aludtál?

— Elég jól. És te? — sandított rám — Nem aludtál a szobádban. — mondta ki a nyilvánvalót, és a legörbített száját néztem.