A Kiválasztott | ᵇᵗˢ

YOONKOOK [18+]

Sürget az idő, mert lassan két óra és én még sehol sem vagyok.

A hajam sincs kész, a ruhám sincs kiválasztva.

Egyszóval még semmi se.

A nagy sürgölődés közben a telefonomat is leejtem, majd bosszankodva lehajolok érte és megtakarítom a képernyőjét, hogy megnézzem nem e lett valami maradandó károsodás rajta.

Fél kettő.

Már a cipőm húzom a lábamra, ez után pedig egy tavaszi dzsekit kapok magamra és telefonommal meg a kulcsaimmal a kezemben rohanok a megbeszélt helyre, ami nincs is olyan közel.

Szóval nem rohanni fogok, hanem egy taxit fogni és avval érkezni — remélhetőleg időben.

Kiszálltam a sárga taxiból és már a park előtt várt rám Yoongi.

Fekete farmert visel, hozzá egy kék alapú pulcsit, amin különböző geometriai minták vannak sárgával rajzolva.

Ezen a pulcsin egy szintén fekete dzsekit visel, ami kissé szakadt stílusban van megtervezve.

Fején sötétkék sapkát visel, míg cipőnek egy egyszerű feketét választott.

Az én viseletem kissé harsányabb, színesebb, mint az övé.

Vérpiros pulcsim, sötétzöld farmerem pont jó kontrasztot ad a sima farmerdzsekimmel és a fekete cipőmmel.

Rám mosolyogva integet és kedvesen köszönt.

— Csak hogy megérkeztél, azt hittem el sem jössz. — mondta még mindig mosolyogva én pedig éppen csak oda értem elé.

— Akadt némi gondom az ébredéssel reggel, — kínosan felnevettem — aztán pedig jött az, hogy kiderült ez a park nincs is olyan közel, mint ahogyan én azt elsőre gondoltam.

— Tudom. Nem véletlen, hogy ilyen messze van. — egy pajzán mosollyal ajándékozott meg, majd alkaromat megfogta és beljebb húzott a parkba.

Valóban elhagyatott egy park ez, azonban ahova vezetett az egy mesés hely volt.

Virágok mindenhol, fák, bokrok, színes növények sokasága és egy pokróc a földön, ami tele van kajával és egy takaró hever rajta.

Oh.

— Nagyon szép hely. — bámészkodtam még mindig, és leültem a pokrócra.

Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amióta ide jöttem és nem tudtam, hogy megkérdezzem e vagy sem, de végül összeraktam magamban a kérdést és készültem feltenni, amikor Yoongi minden előjel nélkül lesmárolt.

Kis időn belül már lehunyt szemhéjjakkal csókoltam vissza, és kezdte levenni rólam a pulcsit.

— Várj Yoongi, — szakítottam meg a csókot, aggódva rám nézett és várta, hogy folytassam — Mi, most itt fogjuk... csinálni?

— Igen. — adta az egyenes választ, és újra ajkaimra hajolt.

Nem sokat teketóriázott és már szinte ruha se volt rajtunk, amikor a táskából kivett egy üveg mézet és kacéran bámult.

— Hm?

— Volna egy fura kérésem. — lehajtotta a fejét és az üveg mézet szorongatta a kezében.

— Halljam.

— Kenj be mézzel és nyalogasd le rólam. — ledöbbentett a kijelentése és először fel sem fogtam.