A Kiválasztott | ᵇᵗˢ

PT. 2

Kisorsoltuk, hogy ki, mikor lesz, és ez után úgy ültünk és beszélgettünk, mintha ez olyan normális és mindennapos dolog lenne.

Fecsegtünk az időjárásról, a sok munkanapról és, hogy mégis, miképpen fogjuk ezt megoldani.

Jungkook nekik is kijelentette, hogy durva aktust nem vállal, amit mindenki elfogadott és tiszteletben tartott.

Balomon Jin ült, jobbomon pedig Hoseok foglalt helyet.

Jungkook az egy személyes fotelben volt édesen összekuporodva, és így bámulta a tévékészüléket.

— Jin, beszélhetnénk? — súgtam hyungom fülébe, hogy csak ő hallja.

— Persze. — adta a választ, szinte azonnal. — Gondolom, nem itt. — súgta ő is vissza. Félszegen bólintottam. — Srácok, Taehyung jön segíteni nekem pár dobozt elrakni, majd jövünk. — hazudta és már ki is takarta magát.

Megigazította a nadrágját, a pulcsiját, majd a lépcsők felé igyekezett. — Gyere már, a dobozok nem rakják el magukat. — viccelődött és gyorsan utána mentem.

Egészen a szobájáig sétáltunk, és illedelmesen kinyitotta nekem, majd beengedett rajta.

— Foglalj helyet. — mondta, én pedig gyerekiesen rávetettem magam az ágyra. — Milyen nagy és puha ágy. — jegyeztem meg, amire Jin csak elnevette magát.

— Miről szerettél volna beszélgetni? — kérdezte meg az idejöttünk okát.

Hirtelen elszállt minden bátorságom és nem voltam biztos abban, hogy ezt meg akarom vele osztani, de muszáj lesz.

Könnyíteni kell a kicsi szívemen és Jin-hez mindig jöhettem, lehetett szó bármiről.

Pontosan ezért kérdezte meg a mai nap is, hogy nincs-e valami köztem és Jungkook között.

Túlságosan jól ismer, annak ellenére, hogy most tényleg nincs köztünk semmi.

— Tudtad, hogy Jungkook már nem szűz? — leptem meg gyors kérdésemmel, ami nem kissé volt sokkoló neki, bár nagy meglepettséget nem váltott ki belőle.

— Tudtam. Én vagyok a banda anyukája, mindenki velem oszt meg mindent. — halványan rám mosolygott, de én nem tudtam visszamosolyogni rá.

— Miért nem mondta el nekem? Hisz legjobb barátok vagyunk. — letörtem, mint a bili füle és Jin mellém ült az ágyra, majd fejemet ölébe hajtottam és így társalogtunk tovább.

Hajamat simogatta kezeivel, közben mesélt.

— Nem akart megbántani.

— Mivel? — vágtam szavába.

— Ha azt akarod, hogy elmondjam, akkor hadd, hogy elmondjam. — bocsánatot kértem és vártam, hogy folytassa. — Miután szétmentetek, ő kissé összezuhant, amit avval próbált csillapítani, hogy randiról járt randira. Lányokkal, fiúkkal egyaránt. — láthatta rajtam, hogy kissé most én is magamba zuhantam, ugyanis elsápadtam és azt se tudtam, hogy álmodom vagy ez a valóság.

— Kookie, ilyen volt miután szakítottunk? Ácsi! Honnan tudod, hogy mi egyáltalán jártunk? — érdeklődtem meg a legnyilvánvalóbbat.

— Mint már említettem, én mindenről tudok, ami itt zajlik. — simított végig orcámon és barátságosan eleresztett egy halvány mosolyt. — Még érdekel valami?

— Kivel feküdt le? — ültem fel és mélyen a szemébe néztem.

— Azt már tőle kell megkérdezned, így is túl sokat mondtam. — szorosan megölelt.