Csak boldog akarok lenni

7.A valóságban

Valaki a rázott. Próbált felkelteni, de akkor és ott abban a pillanatban nem akartam tudni hogy mi van körülöttem hogy mi a frász történik. Habár néhány tőr és mások hangjából valaójában már rájöttem hogy mi történik körülöttem: harc. Csak azt nem tudtam hogy miért vagy hogy kik ellen. De mindezek ellenére sem akartam ki nyitni a szemem egyszerűen csak nem akartam belefolyni ebbe az egészbe és egyszerűen csak nem akartam az életem ért küzdeni akár van aki megvédjen vagy segítsen akár nincs.

Valaki még mindig azt akarta hogy felkeljek és segítsek. Ki az? Ki büdös fanc az?! Miér....t... engem? Vannak nálam jobbak is nem? Gondoltam én a naiv kis fejemmel.
"Amy!"-ezt a hangot én ismerem! Ekkor hasított belém a felismerés hogy ez a Sensei hangja. Vajon mit akar? Miért akar felkelteni?
"Amy! Amy, ébredj már fel! Az isten szerelmére! Gyerünk! Kelj fel!" -mondta hangosabban. Majd két tőr csattanását hallottam. Ekkor már homályosan és pacákkal de valahogyan láttam. Kezdtem magamhoz térni lassan de biztosan igen. Gyerünk Amy! Fel kell kelned! Kelj fel te lány most kellesz! Most csinálhatsz valami igazán hasznosat! GYERÜNK! Ordibált velem egy belső hang. Talán a lelkiismeretem lenne az? Hmmmm talán, lehet, nem biztos. De........ha nem az akkor mi? Most, most nem érek erre rá fel kell kelnem.

Már homályosan de láttam olyan érzés volt mintha egy hosszú és kellemes álomból kelnék fel. De ez nem így volt. Véleményem szerint ez se hosszú nem volt se kellemes anál inkább rövid és szar. Igen újra élni a múltat sosem volt jó és mindezt kibírni nem hiszem hogy az erősségem lenne. Valakinek megy valakinek nem, én az utóbbiba tartozom. Asszem. Ahogy mások mondanák 'érzelmileg labilis' vagyok. Már ha lehet ezt rám mondani.
Egyre jobban kezdett kitisztulni a látásom. Kezdett minden normálisba vissza menni, már ha azt lehet normálisnak mondani hogy egy harc közepén keltenek fel minden különösebb ok nélkül. Bááár.....lehet hogy van ok csak még nem tudom.

"Amy? Amy! De jó hogy végre meg vagy!"-mondja a sensei miközben elém ugrik.
"Kakashi-sensei? Mi történik itt? Mi ez a nagy felfordulás?"-kérdeztem kétségbe esve és egyben reménykedve abban hogy még most választ kapok. Habár mélyen belül tudtam hogy arra a bizonyos válaszra még várnom kell egy darabig.
" Figyelj Amy! Most ezt nem tudom elmondani de ígérem hogy elfogom! Mindent meg fogsz tudni amikor annak itt lesz az ideje. De most fontosabb hogy kövesd Narutóékat. Van egy nagyon nagyon rossz elő érzetem. Menj és segíts nekik!"-mondta elégé komoly hangon a sensei. Bólintottam. Majd minden további válasz és előrejelzés nélkül kiugrottam a falon tátongó lyukon. Már lassan meg sem lepődöm az ilyeneken. Na mind egy.

Menet közben meg álltam a lakásomnál és felkaptam a táskám pluszba még meg idéztem a hűséges farkas társamat, Yukit. Majd immáron ketten indultunk tovább Narutóék szagát követve. Menet közben össze futottam pár ellenséggel akiket mondhatni hidegvérrel kinyírtam. Itt ott találkoztam pár Anbussal de xsak mentem tovább. Közben gyorsan elmodtam kis társamnak a helyzetet aki csak megértően tudott bólintani. Mondjuk erre nem nagyon tudott volna mit mondani akar hogyan is nézem a dolgot. De jó volt ez így.

Már az erdőben voltunk amikor Yuki szólt hogy valami nagyon nincs rendben mert valmi nagyon furcs a csakrát érez. Közelebb mentünk.

"Most már én is érzem. Ez ez nagyon nyomasztó......"- modtam kicsit talán...........................félve?
"Igen az"- jött a válasz a komoly tekintetű farkas barátomtól-" Ez semmi jót nem jelent."

Csak álltunk ott és néztük ahogyan Naruto harcol a félig meddig szörnyé vált Gaaraval. Néhány perc múlva lesett hogy segíteni jöttem nem bambulni így körül néztem és észrevettem Sasukét. Alapjáraton nem bírom nagyon a gyereket de a segítség az mindenkinek kijár így hát (nem túl boldogan de) oda menten hozzá és amennyire tudtam rendbe hoztam.

"Köszönöm."-jött a nem túl bőkezű válasz az Uchihától. Erre csak egy bólintással válaszoltam majd elbújtam egy fa mögé. Lehet, hogy eddig még ezek ketten nem fordították véresen komolyra a dolgot de ahogy elnézem a kis vörös már nem bírja sokáig. Szememmel Yukit kerestem akit meg is láttam két fával odébb.

A meg érzésem helyes volt ugyanis Gaara nem bírta vissza tartani a szörnyet. Elégé veszélyesen alakultak a dolgok. Majd nem eltalált néhány felém repülő ág meg kő. Már volt olyan hogy az infarktus kerülgetett. Mit is mondhatnék elég szar érzés volt. Yukitól meg kérdeztem hogy mi az a nagy szörny vagy lény akivé/amivé az a fiúl változott. Erre válaszként azt kaptam hogy valami bijuu vagy mi a hóhérom. Meg hogy ezt Egyfarkúnak szokták hívni. Kicsit meglepődtem de itt a dolgot annyiban os hagytuk és koncentráltunk az épségben mardásra.

Miután megtaláltuk Narutót indultunk is vissza. Persze arra nem számítottunk hogy ott mi fog fogadni.
Nem arra senki sem gondolt hogy pont a 3.Hokage akit mindenki szeretett meg fog halni. De így volt sajnos. Meghalt. Ezzel nem tudunk mit kezdeni hiszen az elmúlás örök és előbb vagy utóbb mindenki ideje lejár. Vannak akiké hamarabb és olyanok is akiknek megadatik egy szép és hosszú élet. De szerintem ilyen halt senki de senki ebben a megáltalkodott világban nem érdemel. Legyen az jó vagy rossz, gazdag vagy szegény, kicsi vagy nagy de azt, hogy a saját tanítványa ölje meg tényleg senki nem érdemli. Átkozott Orochimaru átkozott vén kígyó! Hogy pusztulnál meg ott ahol vagy! Dögölj meg! Azt akarom hogy meghaljon! Szemét!

Sírtam és sírt az ég is. Fekete felhők olyan feketék mit amilyen ruhában voltunk takarták el a napot. Még ott fönt is szomorúak! Igen......... Mindenki szomorú.

"Soha nem felejtünk el!" -mondta miközben az eget bámultam, de, hogy kinek azt nem tudom.

Miért kell mindig a jóknak meghalni?

Na szóval akkor......  Tudom tudom 2 napit késtem de legyetek oly kenyesek hogy nem akasztotok fel vagy lőttök le vagy akármi más.

Magyarázkodnom felesleges ez alól most nincs kibúvó. A rész is rövid szóval adjatok ki mindent kommentben jót (már ha van) és a rosszat is.🙃😉😅😅😅😅😅😅😅😓😓😓😓😥😥😥

Megkésve ugyan de lassan lesz egy rész asszem és mivel külön nem akarok egyet írn az ilyenek miatt ezért szerkesztem ezt....... Na de a kövi resz címe: 8.Valami megváltozik

Ééééééss meg is fog változni dededede tudm hgy nagyn skat késk csak ultra  lusta  vagyyok és really nincs ihlet....... De hamarosan jön ez MEGÍGÉREM! Nyugodtan kinyírhattok hanem rakom ki!

És a másik könyvembe pedig nyugodtan kérjetek mert semmi de semmi ötletem nincs PLS. 

Köszi mindenkinek aki végig olvasta ezt a kis szarságot. :)