Csak boldog akarok lenni

6.A borzalmas múlt

Felhívom a kedves olvasók figyelmét hogy ez egy meglehetősen lelkisnek igérkező rész. Lehet kicsit  nagyon nagy problémának lett beállítva ez az egész de nem bej jó az úgy igaz?
Szóvallll............. Csak gondoltam szólok deeee nem fontos ezt a kis monologizálásomat nyugodtan ki lehet hagyni. Hajrá, gyerünk akkor tekerj csak lejjebb és olvasd el!⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇

XD 😅😅😅😂😂😂

Lehet hogy más akkor kívülről csak egy szomorú gyászoló kicsi lányt látott és nem tudott vele együtt érezni. De valójában annak a kicsi lánynak csak egy biztos pontra az életében csak egy barátra lett volna szüksége. Valakire akiben megbízhat.

Az meglehet ez az egész nem tűnik borzalmasnak de valójában az nagyon is az amikor seki nincs melletted hogy segítsen kimászni a gödörből amibe az élet lökött be. Vagy inkább a sors hmmm nem tudom.

Akárhogyan is de bele kerültem ebbe a gödörbe és senki sem akar segíteni kimászni belőle. Mindenki lenéz és azt kérdi hogy jól vagyok-e de láthatnák maguktól is hogy amíg az ember ebben a gödörben sínylődik addig semmi sem lehet jó. Az életem mély pontja ha úgy jobban tetszik.

Ezen a ponton nekem már mindegy hogy ki az Isten vagy Kaszás is jöhetne csak kerüljek ki ebből az állapotból mert 2 évnyi szenvedés nekem bőven elég volt legalábbis én úgy érzem. De lehet hogy tévedek lehet hogy nem ezt én mint 'ember' nem tudhatom mégis szeretném - nem akarok - tudni.
Hmmm milyen rég is gondolkoztam ezen, ezen hogy mi miért történik vagy miért van. Vagy esetleg azon hogy mit jelenthet élni és meghalni.

Talán az első lépés a gödör felé az lehetett hogy a szüleim közösen mentek arra a küldetésre és nem maradt velem senki mint ahogy az előtt volt. Igen határozottan ez volt az első lépcsőfok.

A második az a szüleim halálának a híre volt. Úgy gondolom hogy ők voltak az egyetlenek akik miatt volt még ennek a világnak értéke számomra. Az egy dolog hogy vannak vannak akikkel jóban vagyok de ez nem jelenti azt hogy a barátaim is és hogy olyan sok mindent el mondanék nekik magamról vagy arról mi miatt vagyok ilyen "depis". De emellett persze megbízok bennük teljes szívemmel (már ami még nem tört darabokra) és tudom hogy ők is bennem.

A harmadik és egyben szerintem utolsó az a temetés volt. Az adta meg a lökést hogy bele essek ebbe a gödörbe és hogy egy jó darabig ott is maradjak. És egyszerűen még a mai napig sem tudom magam túl tenni azon a napon. Szó szerint még most is vannak okyan éjszakák amikor újra átélem azt ami eddig történt velem. Először jönnek a boldog emlékek utána meg ezek amik ebbe az istenverte gödörbe löktek.

De eddig valahogy túl éltem viszont azt nem tudom higy ezek után hogyan fogom ezt tovább csinálni...... Előbb utóbb biztos vége lesz ennek a szenvedésnek és végre így vagy úgy de kimászok ebből a gödőrből. Már csak az a kérdés hogy hogyan. Jön esetleg valaki aki segítő kezet nyújt? Vagy majd jön az aminek / akinek jönnie kell, a Kaszás? Ezt nem tudom de nem is kell úgy érzem, mellesleg nekem már mindegy.

Igaz néha vannak napok amikor az átlagnál jobban vagyok (lásd a Story első fejezetei). De ez nem.mindig ilyen jó mert vannak olyan pillanatok vagy akár órak sőt napok amikor ezek a szar emlékek csak úgy jönnek jönnek (és jönnek meg jönnnek XDDDD) és akármit csinálok nem tudok nem rájuk gondolni. És akár milyen 'normálisan' is nézek ki egy külsö szemlélő szemszögéből, akármilyen összeszedettnek nézek ki belülről akkor is szét vagyok esve apró kicsike darabokra amiket egyedül nem tudok összeszedni vagy csak nagyon nehezen és nagyon hosszú idő alatt sikerülne.
Sajnos vagy nem sajnos nincs aki segítsen vagy csak ezt én nem tapasztaltam eddig igaz? Végül is bármi lehetséges. De ugyan akkor ki akarna segíteni nekem hogy össze kaparjam az apró darabokat? Ki? Megis akarja hogy újból egy egészben legyek már amennyire ez lehetséges? Ki az aki fényt akar játszani ebben a számomra sötét világban? Ki az aki ki akar húzni ebből a sötét és mély gödörből? Nem tudom ezekre az egyszű de mégis bonyolult kérdésekre egyszerűen nem tudok választ adni.

De persze az nem volt eddig elég hogy le estem a gödör legeslegaljára á nem még azok az emberek akik átnéznek rajtam, lenéznek nem igazán havynak lehetőséget arra hogy kimásszak ebből a nagy rakás szarból ami tulajdonképpen az a saját életem.

Viszont van még egy dolog amit nem tudok megérteni. Azok az emberek akiknek van ikyen vagy nagyobb veszteségük hogy tudnak ezzel megbirkózni vagy hogy tudják ezen túl tenni magukat? Ez mindig is foglalkoztatott hogy nekik ez mégis miként sikerül. Sosem tudtam mégis hogyan lehet ezzel együtt élni. Régen ezt csak elképzelni tudtam de ma már van róla valami fogalmam. Sehogy igen ez a véleményem sehogy. De még is vannak akiknek sikerült. Nemtudom hogyan nem is tudhatom hogy miként de..... valahogy mégis............. jó érzés lenne tudni.

Szerintem az is könnyen meglehet hogy ez mások szemében nem ilyen szörnyű és csak én dramagizálom túl de számomra ez életem talán legmélyebb pontja. Szeretnék neki már egyszer s mindenkorra véget veti egyedül vagy segítséggel nekem mindegy csak legyen már vége...! Már igazán mindegy................. CSAK LEGYEN VÉGE ENNEK A RÉMÁLOMNAK MINDÖRÖKRE!

Húúú ez nem lett nagyon hosszú csak 800 szó 😅😅😅. Gomen a túl lelkis rész miatt ha nem tetszik.

Dede szerintetek kedves drága olvasók ki az aki segíteni szeretne a kis Amy-channak? Ki szeretné hogy boldog legyen?

Várom a válaszokat (de nem muszáj) kommentben.😄😅😇