A csend áldása

harmadik fejezet

Reggel meglepően jól aludtak, a tegnapi dolgokhoz képest. Carlos -Jóreggeltet kívánt miközben felnyitott egy konzervet és falatozni kezdett. Jack viszont csak ült és bámult maga elé.

-Min tőröd a fejed?

-Ez így nem mehet tovább.

-Micsoda?

-A bujkálás, a csendben maradás, a behúzott farokkal való élet.

-De még élünk és ez a lényeg. Nem?

-Igen, de lehet, hogy legközelebb nem lesz ilyen nagy szerencsénk... nem akarlak elveszíteni.

-Én se téged, de mit tehetnénk?

-Véget vetünk ennek az egésznek!

-Odáig oké Mr. fantázia, de hogyan csináljuk?

-Hmmm... mivel az égben szálnak és idelenn csak akkor vannak, ha vadásznak, nyilván a hegyi barlangokban bujkálnak, ahol otthon érzik magukat.

-Ez logikusan hangzik, de fel kell készülnünk...

-Élelemmel, vízzel, hegymászó felszereléssel és fegyverrel, sok fegyverrel.

-Akkor hát benne vagy?

Carlos elmosolyodott és kezet rázott.

-Együtt bármiben tesó.

                                                                                               ***

Már aznap nekivágtak a felkészülésnek. Jack elment vizet és kulacsokat keresni, hogy tudják miben tárolni. Igaz, hogy már volt, de egy ilyen hosszú útra korántsem elég. Eközben Carlos egy közeli kisváros felé vette az irányt élelem és fegyverek után kutatva. El is érkezett Bükkszenterzsébetre mert, hogy így hívták a várost, amibe tartott. El is ért az első házhoz vett egy nagy levegőt és benyitott... volna, ha nem lett volna zárva. Magában káromkodott egyet.

-Ne káromkodj! Szólt vissza Jack

Carlos összerezzent elfelejtette, hogy még 10kilóméterről is halják egymást, de távolabbról már nem.

-Zárva az ajtó.

-Ablakok?

-Azok is.

-Kulcs a szőnyeg alatt?

És láss csodát tényleg bevált a régi trükk.

-Kösz tesó.

-Nincs mit. Ne feledd napnyugtakor légy a tábornál különben...

Ekkor már túl messze kerültek és megszakadt a vonal.

Erre a testvér sóhajtott egyet és kinyitotta az ajtót.