New Face • BEFEJEZETT

7

Aznap a Borás eset után semmi érdemleges nem történt. Kihyun próbálkozott még párszor hozzám szólni, de nem foglalkoztam vele. Jooheon pedig a múltkori eset óta nem vett rólam tudomást. Nem is baj. Épp elég volt nekem ez a cirkusz.

Ismét eltelt két hónap. Itt volt a nyár a nyakunkon, ami egyet jelentett a folyamatos turnékkal és dalszerzésekkel. Ellentétben más emberekkel, nálunk nyáron lendülnek be a dolgok, és szinte alig jut magunkra időnk, és ha jut is, akkor is dalokat kell írnunk, vagy a időpontokat kell a főnökkel egyeztetnünk.
Ez alatt az idő alatt, így még jobban megismerkedtem a Monsta X tagjaival, akik már napi szinten árjárnak hozzánk.
Sokat hülyéskedünk, már amennyire a szabadidőnk engedi, és gyakran eszünk vagy filmezünk esténként együtt.
A mai nap is egy ilyen filmezős este lesz, de addig még vagy húsz másik dolgom van. Na jó, ez nem igaz, csak 2 fellépés amit az MNet közvetít majd és ezután valami tv műsorban is kell szerepelnem, aztán jöhetek vissza megcsinálni az új dalomat, de még azért koreókat is kell tanulnom az új MVmhez. De aztán végre lazulhatok egy picit, vagyis ha hazaértem, kezdhetek egy új dalon és az albumomon gondolkodni...

-Na, vágjunk bele-csaptam a combomra, majd már felöltözve, elindultam a konyhába a szokásos, reggeli kávémat elszürcsölgetni

Amikor kimentem a szobámból, teljes csend honolt az egész dormban. Biztos alszanak még, de azért nem ártana már felkelniük. Miután végigfuttattam az agyamon, hogy  hogyan fogom őket felébreszteni, elindultam a legközelebbi szobába, vagyis, Dasom és Bora szobájába, de meglepetten tapasztaltam, hogy senki sincsen bent.

-Hát ezek meg?-kérdeztem hangosan
-Monsta Xnél, Jooyounggal.-válaszolta a mögöttem lévő Hyolyn
-Ilyenkor?-vontam fel az egyik szemöldökömet felé fordulva
-Oh, már itt is vannak-mondta, majd az ajtó felé mutatott

Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, majd amikor megláttam Dasomot és Kihyunt, amint egymás kezét fogják, görcsösen megmarkoltam a szoba ajtajának kilincsét.

-Juuuuuj, még egy párocska-örvendezett Hyolyn, mire én csak egy halvány mosolyt küldtem feléjük, és kimentem azon az ajtón, ahol ők bejöttek Boráékkal

Ez mi volt? Miért fogták egymás kezét? Együtt vannak? Tudom, hülye kérdés... De miért is érdekel ez engem? Nem. Egyáltalán nem izgat.

Megráztam a fejemet, majd a főnök által, a ház elé rendelt kocsiba beszálltam, és csak bámultam ki az ablakon, a már 800szor látott épületeket nézegetve, amik hihetetlen gyorsasággal bukkantak fel, majd tűntek el.

Hirtelen megállt az autó, majd a sofőr hátra szólt, hogy megérkeztünk. Amint kiszálltam, valami testőr féleség állt velem szemben, így vele együtt mentem egészen addig a szobáig, ami nekem lett fenn tartva. Amikor beléptem az ajtón, egy csomó ember fogadott. Voltak itt sminkesek, fodrászok, stylistok, minden ami kell. Először a stylisthoz mentem, akivel együtt kiválasztottuk a stagere a megfelelő ruhát, majd a fodrászhoz siettem, aki örömködve állt neki a hajamat festegetni, amivel bőven ráértünk, mert 2 óra múlva kezdődik csak a közvetítés. Mély vörös hajam lett. Imádtam ezt a színt, semmi kétség. Ezután már csak a sminkes volt hátra, aki egy enyhén füstösre megcsinálta a szememet és enyhén kihúzta a számat egy vöröses színű rúzzsal. Hát a végeredmény magáért beszélt...

Miután ezekkel végeztünk, már egyre közeledett az időpont, amikor is fel kell majd mennem a színpadra.

-Changmin, színpadra!-kiáltott felém a szervező, én pedig bólintottam és elindultam a színpad felé

Amint felcsendült az számomra is ismerős intro, mosolyogva mentem fel a színpadra.

-Sziasztok! Lee Changmin vagyok és a most következő szám nagyrészt rólam szól, hallgassátok sok szeretettel-hajoltam meg, majd leültem a mellettem lévő székre, felkaptam a gitáromat a földről és belekezdtem a dalba

Teljes átéléssel adtam elő, és a dal végére még egy könnycseppet is hullattam. Igen, ez az a dal, ami rólam és Kihyunról szól. Ezt írtam akkor, amikor elhagyott. Igaz, az MVt még nem kezdtük el, de attól függetlenül azt mondta a főnököm, hogy az albumról bármelyiket elénekelhetem. Hát, erre esett a választásom.

Amikor már álltam volna fel, mindenki síri csendben volt a hatalmas színpad előtt, majd elkezdtek sutyorogni. Fogalmam sem volt, hogy miért van csend és miért suttognak. Még csak nem is tapsoltak...

-Kopizós! Ez nem is a te dalod!-kiabálták be a közönség soraiból
-Ez a Drug Restaurant száma, nem a tiéd!
-Most rögtön kérj tőlük bocsánatot!
-Hogy mersz más számával a színpadra állni, miközben azt állítod, hogy a tiéd?!

Hirtelen levert a víz.... Miért van ilyen melegem?
Riadtan kezdtem el kapálózni, majd izzadtan ültem fel az ágyamon.
Nem adhatom ki azt a számot, muszáj bemennem a főnökhöz. Vissza kell mondanom az MVt és töröltetnem kell a felvételt is. Ez így nem fog menni.

-Changmin, minden rendben?-kérdezte mellőlem Kihyun
-Te mi a frászt keresel itt?!-ugrottam hátra ijedtemben, ami nem volt jó ötlet, mert bevertem a falba a fejemet
-Megbeszéltük, hogy itt alszunk nálatok, nem emlékszel?-vonta fel a szemöldökét kérdőn, amit a folyosóról beszűrődő fénytől pont láttam
-De akkor is, mi a frászt keresel itt??
-Bejöttem, mert akkorát kiáltottál, hogy mindenki felébredt rád-mormogta, az orra alatt
-De mégis mi a frászért jöttél be?
-Kihagy az agyad? Az előbb mondtam el

-----------------
Annyeong :3
Egy kis kihagyás után meghoztam az új részt ❤️️
Remélem tetszett nektek 😁