New Face • BEFEJEZETT

9

-Hát megint belém estél?-kérdezte kuncogva az illető
-Hát látod-nevettem el magam, miközben rajta henteregtem
-Jól van, most már leszállhatnál azért rólam-tolt egy kicsit messzebb magától, körülbelül két arasznyi távolságra

Az a távolság épp elég volt ahhoz, hogy a szemembe tudjon nézni. A feje már vészesen közeledett felém, amikor belenyomtam a tenyeremet az arcába.

-A-a, ezt nem.-gurultam le róla, majd felállva a földről, elmentem a többieknek segíteni

Hozzáteszem, eközben Kihyun végig a nyomomban volt.
Mire visszaértünk, a többiek már nagyban beszélgettek.

-Mennünk kellene fát gyűjtenünk-mondta Wonho, akire meglepődve néztünk, hiszen egész eddig egy hangját sem lehetett hallani
-Rendben, menjük-egyeztem bele az ötletbe
-Akkor, indulás-mondta Soyou, majd elindultunk az erdőbe fát gyűjteni, ami egy köpésre volt innen

-Tisztára túlélő show feelingem van-szólalt meg Minhyuk, aki elől vezette a csapatot
-Miért nincsen internet?-nyavalygott Changkyun
-Fejezd már be, három napot csak kibírsz-förmedt rá Hyolyn, mellettem sétálva

Changkyun csak durcásan motyogott valamit az orra alatt, majd egész végig síri csendben volt.
Megpróbáltunk nem elszakadni egymástól, így folyton egymásba ütköztünk gally szedegetés közben.

-Menjünk már egy kicsit messzebb egymástól, ez így nem lesz jó-javasoltam, majd mindenki szétszéledt, így Borával maradtam
-Na, mi a helyzet Kihyunnal?-kérdezte hirtelen
-Mi lenne vele?
-Láttalak ám titeket nemrég-mosolyodott el
-Nem is csináltunk semmit
-Hiszi a piszi
-De tényleg! Megbotlottam a küszöbben és ráestem, aztán leszálltam róla-mondtam
-Láttam ám azt a majdnem csókot
-De csak majdnem volt, mert beletenyereltem az arcába
-Szó szerint-nevette el magát-szereted még?-kérdezte
-Nem tudom...talán-szedtem fel a földről egy újabb gallyat
-Talán?-vonta fel az egyik szemöldökét, mivel közben felpillantottam rá

Pár percig gondolkodott, majd ismét megszólalt.

-Szerintem még mindig szereted, csak saját magadnak sem mered bevallani, hiszen sokszor csalódtál már benne-mondta

Igaza volt... sokszor csalódtam már benne... épp ezért löktem el olyan sokszor magamtól ez idő alatt. Nem akarok megint hatalmasat csalódni... talán jobb lesz nélküle... talán nem... de basszus, még mindig szeretem. Már rég túl kellett volna tennem magam rajta, de mit csinálok? Még mindig szeretem és érdekel az, hogy kivel és mit csinál. És jézusom az az álom is. Én féltékeny voltam! 

-Bora, mit tegyek?-dobtam el a már összegyűjtött gallyakat és arcomat a tenyerembe temettem
-Figyelj, én nem akarok beleszólni, mert ez a kettőtök ügye, de emeld fel a seggedet és valld be neki, mert ha sokáig magadban tartod, úgy fogsz járni, mint legutóbb. El fog úszni az esélyed-vette el arcom elől a kezeimet
-De nem merem neki elmondani, mi van, ha...
-Nincs olyan, hogy ha, állj elé, hívd félre, vagy mit tudom én, és valld be neki. Hidd el, ha mástól tudja meg, az csak neked lesz kellemetlen-veregette meg a vállamat, majd visszatért a gallyak gyűjtögetéséhez

Már kezdett sötétedni, ezért Borával úgy gondoltuk, hogy ideje visszamennünk a faházakhoz. Így is tettünk. Egy rakás gallyal tértünk vissza a már égő tábortűzhöz.

-Hát ti?-kérdeztem a többiektől, akik már nagyban rakták a tűz alá az extra gallyakat
-Már korábban visszaértünk, mint ti-felelte Shownu
-Azt látjuk mi is-rakta le a földre gally gyűjteményét Bora

-Igyekezzetek a csirkével, már éhes vagyoook!-nyavajgott Hyungwon a tűznél melegedve
-Changmin, hoznál nekem légyszi egy pokrócot?-kérlelt Changkyun
-Changmin, kaphatok még egy sört?-szólalt meg Wonho
-Fiúk, egyszerre nem tudok százfelé szakadni, oldjátok meg!-vágtam le a kést a nemrég szerzett vágódeszkára és ott hagytam a már félig befűszerezett pipit

Hol van itt a munkamegosztás emberek? Egy dolgozik a többi meg nézi? Na nem, ez így nem fog működni.

-Fiúk, segget fel, nyomás segíteni! Irány a konyha, Changkyun, Wonho, Hyungwon ti is!-pateroltam el őket a tűztől
-Nem fogtok itt lébecolni, hajrá-hajrá-tessékeltem őket a padhoz

-Ó baszki!-kiáltott fel Hyolyn
-Mi a baj?-siettem oda hozzá, ott hagyva a fiúkat
-Megvágtam magam-mutatta meg az eléggé vérző ujját Hyolyn
-Gyere-fogtam meg a csuklóját, majd bevezettem őt a faházunkba

-Ne nyafogj, ez van, ha megvágod magad-kezdtem fertőtlenítettem le a sebét
-De csíp-sipítozott tovább
-Ezzel nem mondasz újat-mondtam, miközben már kötöttem is le az ujját egy ragtapasszal

Miután elláttam a sebét, visszamentünk a többiekhez, akik már elkezdték sütni a húst.
Hát mondhatni a végeredmény valami fenomenális lett. Sör és sült csirke. A legjobb kombó. De tényleg...

Miután végeztünk az evéssel, és mindenki kellőképpen elálmosodott, és becsípett, elindultunk a saját kis faházunkba, én azonban még kint maradtam a friss, esti levegőn, majd észre vettem, hogy Kihyun is leült mellém a kispadra.
Mivel már volt bennem egy kis alkohol, felbátorodva készültem vallomást tenni neki. Micsoda hülye ötlet, de egyszer élünk. Legalább nem fogok emlékezni rá másnap.... vagy mégis?

-Changmin, figyelj...-fordult felém Kihyun, de én a mutatóujjamat a szájához raktam, jelezvén, hogy maradjon csöndben
-Én kezdem, jó?-tettem fel neki a költői kérdést, majd egy aprót bólintott

-Figyelj, nem kertelek...-kezdtem bele-mindazok ellenére, hogy sokszor megbántottál, még mindig ked...szere...tetszel nekem-mondtam, majd hirtelen lehunytam a szememet, mire egy nem várt dolog fogadott

Kihyun megcsókolt. Azt a rákos....najó...még noszogatni sem kellett engem, rögtön visszacsókoltam.

-Ezt a vallomást előbb is megtehetted volna-mondta Kihyun mosolyogva, egy kicsit hátrébb araszolva tőlem a fejével

------------------
Aztaaa, én sem hittem volna, hogy végül beadom a derekamat és egy csókkal fejezem be a 9.részt, de hűűű... Azt viszont elárulom, hogy még sok konfliktus lesz az elkövetkezendő fejezetek során 😉 Sorryyyyy 😌
De végülis, hogy tetszett a 9.rész? 😁