New Face • BEFEJEZETT

13

-Wonho, ez nekem nem fog menni-indultam volna el az ellenkező irányba, de megragadta a karom és maga felé fordított
-El akarod felejteni vagy sem?-vont ismét kérdőre
-Igen, de így? Ezzel csak magamat fogom becsapni, te is tudod jól, hogy még mindig szeretem-mondtam
-Épp ezért kell így felejteni, na gyerünk, már úgy sem hátrálhatsz meg-lökött be a kávézó ajtaján, majd mire megfordultam, már ott sem volt

-Hát jól van, vissza már úgy sem fordulhatsz-mondtam magamnak, majd leültem egy ablak közeli asztalhoz

Rendeltem magamnak egy citrom tortát és egy karamellás lattét, de azért még vissza hívtam a kiszolgálós lányt, hogy kérnék még egyet a vendégemnek is. Nem sokkal később meg is érkezett, akivel lebeszéltem a találkát, majd a velem szemben lévő székre ráterítette a kabátját és elém lépett.

-Yong Junhyung-nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam
-Lee Changmin-feleltem, majd a bemutatkozás után leültünk egymással szembe

Ezalatt az idő alatt a rendelést is az asztalhoz hozták, amit jóízűen elfogyasztottunk, miközben egymásnak meséltünk magunkról. A vége felé már nevetgéltünk is, sőt, elhatároztuk, hogy kimegyünk egy kicsit sétálni a közeli parkba. Így is lett.

Nagyban beszélgettünk édes kis semmiségekről, amikor Kihyunt véltem felfedezni, amint Dasommal sétálgatnak felénk. Egyből úrrá lett rajtam a düh és féltékenység, amit Junhyung észre is vett, és ösztönösen megfogta a kezemet, arrébb húzva engem a csatatértől.

-Ők azok igaz?-kérdezte még mindig a kezemet fogva
-Igen, ők azok-mormogtam
-Gyere, fogd meg a kezem és nézzük meg mi fog történni-kacsintott rám, én pedig beleegyeztem

Ahogy elhaladtunk mellettük éreztem, hogy Kihyun mind végig engem néz, ezért csak elmosolyodtam és amikor eltűntek a látóterünkből Junhyunggal pacsiztunk egyet.

-Changmin, látnod kellett volna a fejét-nevette el magát-úgy mardosta a féltékenység, hogy paradicsom vörössé vált az arcszíne-mondta, mire én is elnevettem magam

----

-Wonho, ez a kis találka tényleg jót tett nekem, viszont csak barátok vagyunk Junhyunggal-szökdécseltem oda hozzá a zebra túloldaláról
-Na látod? Megmondtam-mosolyodott el
-Menjünk haza-feleltem, majd Wonhoval az oldalamon elindultunk a dormjaink felé

*Eközben a Sistar dormjában*

[DASOM]

-Kihyun, muszály ezt tenned vele? Hiszen semmit nem vétett ellened!-kiabáltam a fiúval, de ő rám sem hederített
-Figyelsz te rám? Most ne mondd komolyan, hogy amiatt a szarrágó cikk miatt csinálod ezt, térj már észhez ember!-csattant a tenyerem az arcán, mire végre felnézett rám
-Ezt muszály volt?-kérdezte az arcát fogva
-Igen, mert másképpen nem figyelsz rám. Én ezt nem tudom tovább csinálni. Eleinte én is hittem a pletykáknak, ezért is egyeztem bele a tervecskédbe, de ez már tényleg sok. Szedd össze azokat a szarokat a szobájából, és embereld meg magad, beszélj vele vagy mit tudom én-förmedtem rá

*Pár perc múlva Wonho és Changmin is megérkezik*

[CHANGMIN]

Éppen egy bugyuta viccen nevettünk Wonhoval a Sistar dormba befelé menet, amikor Kihyun tartott felém idegesen.

-Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem türelmetlenül
-Mondd-komolyodtam el
-Odakint-mondta, majd a csuklómnál fogva kiráncigált az udvarra

-Elengednél?-kérleltem, mire enyhített a szorításán, de sajnos nem engedett el
-Egy dolgot szeretnék kérdezni tőled
-És pedig?-vontam fel a szemöldököm
-Te írtad?-kérdezte
-Hisz már ezerszer megmondtam, hogy én írtam
-Ne hazudj nekem, te írtad?
-Mondom, hogy én írtam
-Nem, nem te írtad, mondd el az igazat
-De én írtam, fogd már fel, és nem hiszem el, hogy még mindig itt tartasz!-rántottam ki a karomat gyengéd szorításából

-Még mindig annál a szaros cikknél van leragadva-mérgelődtem a még mindig bent lévő Wonhonak
-Beszéljek vele?-kérdezte, mire bólintottam, ő hátra ment Kihyunhoz, én pedig elhagytam a dormot, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet

Borzasztóan haragudtam rá, hogy nem képes átlátni azon a baromi nagy hazugságon, amit az a cikk ír, és még az is rátett egy lapáttal, hogy egyre dühösebbé vált, pedig semmi oka sincsen rá... csak magát idegesíti... aztán rájöttem... Changkyun említett valamit Kihyunnal kapcsolatban... valami olyasmit, hogy régebben sokszor hazudtak neki, ezért nehezen tud másokban megbízni, és ez a kis cikkecske is épp elég volt arra, hogy meginogjon a bizalma felém. Ezért is viselkedik így, ezért fordult ki magából, ezért mutatja nekem most ezt az „új” arcát...

Míg ezeken és még ehhez hasonló dolgokon törtem a fejemet, a lámpa zöldre váltott, így leléptem a zebrára...

-Olyan dejavu érzésem van-nevettem el magam, majd hirtelen megbotlottam valamiben, és amilyen béna vagyok el is taknyoltam

Hát persze, hogy a zebra kellős közepén és hát persze, hogy senki sem jött oda segíteni, vagy megkérdezni, hogy jól vagyok-e. Na vajon miért? Csak akkor vált világossá számomra, amikor egy autó egyre közelebb és közelebb jött felém, majd egy hangos dudaszót hallatott és puff... az autó alá kerültem.

-Milyen béna vagyok-mosolyodtam el, majd egy elhomályosodott alakot véltem magam mellett felfedezni, amint érthetetlenül és folyamatosan beszél hozzám

[ÍRÓI SZEMSZÖG]

-Kisasszony, jól van?-hajolt egy 40es éveiben lévő férfi a lány fölé, de Changmin nem válaszolt, így a férfi gyorsan tárcsázta a mentőket

Micsoda szerencsétlen egy lány... nem rég engedték ki a kórházból, és már mehet is vissza...