Szóval, már két napja, hogy nálunk "lakik" a Bangtan Boys és drága menedzserük Sejin. Alig tudom elhinni, hogy mennyire megnyíltak ilyen rövid idő alatt. Valamiért azonban van egy olyan érzésem, hogy más időben, más körülmények között talán nem így történtek volna a dolgok.
Szerencsére a mai napon nem kellett fuvart teljesítenem, így kihasználhattam az időt, ami a napi rutinjaim után az ölembe pottyant.
Ráérősen sétáltam be az irodámba egészen a polcom túlsó végéhez, ahol a számzáras biztonsági rendszer volt felszerelve, majd bepötyögtem a kódot. A polccal szemközti fal ismét lassacskán ketté nyílt, ezzel utat adva a hangszigetelt stúdióhoz.
Rég voltam már itt... -sóhajtottam.
A keverőpultnál volt egy asztali számítógép, rajta megannyi alapzene, és eredeti audió formátumok telítették a tárhelyet, kiegészülve egy-két saját zenei alappal és felvétellel, melyeket inkább csak amatőr próbálkozásoknak neveznék.
- Lássuk csak, ma mit vegyek fel... - kezdtem mohón böngészni a listámban. - Talán, próbáljuk meg ezt... - akadt meg a tekintetem egy saját szerzeményen, melyet elég régóta tartogatok már, hogy "majd egyszer megcsinálom".
Felvettem a fejhallgatómat, és elindítottam az anyagot. Szokásommá vált az elmúlt évek alatt, hogy mielőtt elkezdenék egy alapra építeni, kismilliószor meghallgatom esetleges hibák, vagy hiányosságok javítása érdekében. Nem egyszer esett már meg, hogy belekezdtem egy projektbe, és már a közepén jártam, amikor visszahallgattam, és rájöttem, hogy mik hiányoznak még bizonyos helyekről.
Csekkolás közben jegyzeteltem a magam sarára, hogy ne felejtsem el azokat a részeket , amiket majd át kell variálnom.
- Oké, akkor essünk neki. - nyitottam meg azt a programot, amit már olyan rég használok, bár még mindig nem voltam képes kiismerni száz százalékban.
Hihetetlen, mennyire rohan az idő, amikor a stúdióban sürgök-forgok. Mire tökéletesítettem az alapot, máris elszaladt a nap fele. Kisebb pihenő után azonban jött a nehezebbik rész: az alapra rá kellett énekelni a dallamot.
Beléptem a kis szobába,és helyet foglaltam a mikrofonállvány mögötti magasított széken. Kihalásztam a zsebemből egy kézi távirányítót, minek segítségével kezelni tudtam kisebb-nagyobb távolságokból az asztali gépet, és elindítottam a javított verziójú zenei alapot.
Habár az én műfajom az RnB, a Hip-Hop, és a Pop keveréke, táncolni való ritmussal, ez a dal mégis balladai státuszt kapott. Nem sokkal azután írtam, hogy Jonghyun meghalt.
Az introban meglehetősen dominál a zongora, amit egyáltalán nem bántam, kedvenc hangszerem lévén. A bevezető ütemek alatt könnyeden hümmögni kezdtem, majd, amint készülődött a dallamváltás, elhallgattam, majd nagy levegőt vettem, és végül kiengedtem a hangom, hogy egyesüljön a zenével.
Merre vagy? Hiányzol nekem.
Hiányzik, hogy nem hallhatom
Az éneked.
Hiányzol, nem is tudod, mennyire.
Hogy nem láthatom ragyogó arcod tovább.
Mégis egyre csak az emlékekben kutatok,
S látlak téged, szédítő mosolyod.
A lényed, egészen ragyogott
Tudom, már nem hozhatom vissza, ami elmúlt
Mégis azt kívánom bár még itt lennél.
Álmatlan éjjelen is csak rád gondolok
S remélem, egy nap láthatlak még.
Merre vagy? Kereslek szüntelen.
Szaladok, dacolva az idővel
Fáj a szívem, ha arra gondolok
Nem láthat többé már két szemem
CITEȘTI
CHEUFFEUR SEASON 2 (Kpop FF) -BEFEJEZETT
Fanfiction"Cheuffeur" Season 2 10 Days K-Writer Challenge - 10 napos K-Író Kihívás A 10 napos K-Writer Kihívás egy új kihívás a K-Pop és a K-Writerek körében. A feladat 10 napon keresztül írni és posztolni egy rövid történetet, amelynek egy (vagy több) sze...
