TRY AGAIN ♡ changlix ✓

III.

2018. május 08.

Felix idegesen nézte a nézőtér egyik végétől a másikig való távolságot, hátha meglátja a fiút, de sehol nem találta. Szíve kezdett lecsillapodni, ám teljes nyugalmát megakadályozta Changbin, ahogy zsebre vágott kezekkel lépett be, beletúrt hajába, aztán észrevéve legjobb barátját, mosolyogva intett neki.

A fiú agya mintha kinevette volna, hogy "most végre jól leégsz". A torkában keletkezett gombócot igyekezett lenyelni, ám ez sikertelennek bizonyult. Megigazította pólóját, mely már kissé izzadt volt a három kör azelőtti futás miatt, azt követően pedig megfogta az éppen felé dobott labdát.

Mindenki azt hinné, hogy a kosárlabdában a legfontosabb tényező a magasság, viszont ez koránt sincs így. Felix osztályában például a százhatvannégy centiméteres Jihoon - vagy a becenevén Woozi, ahogy tetszik - volt a legjobb játékos. Cselesen vezette a gömböt, és akkorát tudott rugaszkodni, hogy szinte mindig betalált. Ez az ausztráliai származású fiúról nem volt éppen elmondható.

Nagyon esetlennek gondolta magát kosarazásból, de aznap bizonyítani akart. Saját személyének is, legfőképpen azonban Changbinnak, akinek a tekintete majdnem leégette róla a pólót. Talán ez nem is olyan nagy túlzás...

Meg tudta csinálni, nem is egyszer. A siker büszkeséggel töltötte el, főleg amikor hyungja az óra végén felállt, megtapsolta, az öltözőig pedig rengeteg dicsérettel halmozta el, aztán hagyta, hogy a fiú lecserélje ruháit, ő pedig addig kint várt. Felix remekül érezte magát,

Mégis ez lett élete egyik legszomorúbb napja.