Első nap Osloban

280 16 2
                                    

Amint ránéztem a két fiúra, udvariasan köszöntek, és utánunk indultak ők is, hogy bemenjünk a hotelbe. Azon a 15 méteres úton kb. 10 perc alatt mentek végig, mert mindenki fotózkodott és aláírást kért tőlük. Amikor az ajtóhoz értünk, egy biztonsági őr kinyújtotta a kezét, és annyit mondott, hogy Stop! Meg kellett mutatnunk neki a papírokat, amivel beengedhet, mert nem vagyunk híresek. (Nem tudom, hogy miért ilyen hotelbe mentünk, ahol csak hírességek vannak, de azt sem tudom, hogy egyáltalán hogy mehettünk oda, apa és anya hogy intézte el...😕?) Nekünk gyorsan át kellet rohannunk azon az elkerített úton, a bejáratig, mintha ott sem lettünk volna. Végül beengedtek. Azokkal a hírességekkel mentünk be, mert amire beengedtek, ők vêgigértek a soron.
A recepció előtt is egy külön ajtó volt, és (az egymás tükörképeként kinéző fiúk közül) az egyik elémfutott, és udvariasan kinyitotta az ajtót. Megköszöntem, és mikor a recepciós meglátta őket, nagyon örült nekik, mintha ország-világ ismerné őket. ( nyilván már voltak itt egy párszor...) Mi kaptuk a 387-es "lakást", ők pedig a 380-ast, ami velünk szemben volt. Úgy nézek ki, mintha örültek volna annak, hogy ilyen közel van a lakâsunk egymáshoz. Fent volt a lakás a második emeleten, a lift pedig nem volt jó, ezért mehettünk fel lépcsőn. Mindenkinek teli volt a keze bőröndökkel, kivéve a hugomnak, mert ő csak egy kis hátizsákot vitt. Az a fiú megint odajött hozzám és megkérdezte:
-Segíthetek felvinni valamit?
-Nem, köszönöm. (Mondtam)
De mire kimondtam, kivette a bőröndöt a kezemből, és felvitte nekem. Nagyon megköszöntem, mert k*rva nehéz volt. Ezután bentünk, elpakoltunk, és olyan 2 óra lehetett, amikor bejön hozzám a húgom és megkérdi:
-Elmegyünk fagyizni?
-Igen. (Anyuék megengedték, úgyhogy mentünk. Amikor kimentünk a folyosóra, velünk szembe jött (ki a lakásukból) az a cuki kislâny, azzal a két fiúval.
-Sziasztok! (Köszönt egyszerre a két fiú)
-Sziasztok! (köszöntem)
-Sziasztok! Én Emma vagyok!(Köszönt a cuki kislány)
-Sziasztok! (Köszönt Anna is)
-Én Martinus Gunnarsen vagyok.
-Én pedig Marcus Gunnarsen.
-Én Dzseni.
-Én Anna.
-Szép nevetek van szólaltak meg egyszerre. (Egymásra nézek, és mosolyogtak.)
-Köszönjük. Megyünk fagyizni. Nem jöttök velünk?
-De! (Szólt Martinus)
-De,de,de,de,de! (Ugrált Emma)
Elindultunk, Emma Annával beszélgetett, én pedig a fiúkkal. Elmesélték, hogy kik is ők, és azt is, hogy milyen sok helyre mennek turnézni. Mikor szóba került, hogy ki hol lakik, én mondtam, hogy most költözünk Troforsba, egy gyönyörű, fehér ház mellé. Elmondtam a címet. Felcsillant a szemük. Szóval szomszédok leszünk...
(Ezt nem gondoltam... megdöbbentem, de kicsit örültem is, hogy az egyik szomszédot már "ismerem", s ilyen kedves)
Rövid beszélgetés után odaértünk a fagyizóba, s Marcus megkérdezte, hogy ki mit kér. Elmondta Emma, Martinus, majd megkérdezett minket is. Fagyievés közben egy tópartra vitt minket a két fiú. Gyönyörű hely volt.
Itt elmondták, hogy azért jöttek Osloba, mert koncertjük lesz.
Marcus: Eljönnél a holnapi koncertünkre?
Martinus: Olyan VIP jegyet kapsz, mint Emma és a szüleink.
-Szívesen elmennêk, de nem tehetem, mert jönne a húgom és őt nem engedné el anyu velem, szóval jönne ő is, apa is, és elrángatnák a nővêrem is.
-Van nővéred? (Kérdezte Emma)
-Igen, amúgy szinte ikertesóm, de 15 nyomorult perccel idősebb nálam. De csak holnap 5 óra környékén száll le a gépe, mert ő még ott aludt egy napot az egyik barátnőjênél.
-15 perc?? Ez olyan ismerős érzés... ugye Marcus?? 
Elkezdtek nevetni, de én nem értettem semmit. Marcus megszòlal:
-2002.02.21-én születtem, pont úgy, ahogy Tinus, de 15 perccel idősebb vagyok nála.   (Mosolygott elégedett fejjel.) Amúgy a nővé... vagyis az ikertesód is olyan jól néz ki, mint te?
Erre Tinus meglökte Mac vállát én pedig egy kicsit elpirultam.
-Bocsi... (mondta Mac)
-Ez komoly?? 2002.02.21-én születtetek? Most csak szivatsz ugye??
-Nem, miért? Kérdezte (Mac, s néztek értetlen fejjel)
-Én és a nővérem 2003.02.21-én születtünk.
-Nemár... Tényleg? (Kérdezte Tinus)
-Igen.
-Mennyi hasonlóság van köztünk... (mondta Marcus perverz fejjel, én meg Tinus pedig csak nevettünk)
(Amúgy Emma és Anna addig a tóparton játszottak, mi pedig egy fa alatt, egy padon ültünk)
-Visszatérve a témához, az nem gond. Beszéltünk anyudékkal, Anna és a szüleid elmennek valami rendezvényre, így te velünk jöhetsz. A koncert úgyis délután 4-től este 9-10óráig tart. Mi fél három körül ott leszünk, mert gyakorolunk egy kicsit, meg elkészülődünk. (Szólalt meg Martinus)
(Felcsillant a szemem)(Pont velem történik, és pont ez?😯😀)
-És a ti szüleitek? Mit szólnànak hozzá?
-Örülnének... (Mondta Marcus, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Emma közbeszólt)
-Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon örülnének, csak úgy, mint én!
-És velünk mi lesz? (Kérdezte Martinus, miközben Emmára nêzett.)
-Mi nem örülnénk????
-Jaj, dehogynem!! (Felelt nevetve Emma)
-Szóval eljössz? (Kérdezték reménykedve a fiúk, ismét egyszerre)
-Ti most szórakoztok? 😊
Nemcsak, hogy ugyanúgy néztek ki, de egyszerre is beszéltek?!
Persze hogy elmegyek! Nem hagynám ki.
-Tényleg azt mondta, hogy eljön?!! (Kérdezte Martinus Marcustól)
-Igen??
-El sem hiszem!!
-És akkor mit mondjak én, ha ti nem hiszitek el?!😁😁
Lassan "haza" sétáltunk, aztán az ajtónál megöleltem őket, és megmondtam, hogy köszönök szépen mindent.
-Akkor holnap 10 órakor tali jó? (Szólt Marcus)
-Jó. (Válaszoltam)
-Jó éjt! (Mondták)
-Jó éjt! (Válaszoltam)
Amikor hazaértem, olyan 10 óra lehetett. Már mindenki aludt, csak anya volt ébren. Elkezdtünk beszélgetni, s szóbajött ez a két fiú meg a családja. Anya azt mondta, hogy nagyon ismerősek voltak, beszélgetett velük, majd kiderült, hogy régi ismerősök. Marcus és Martinus 3 éves lett, amikor én 2. Azt a szülinapunkat együtt tartottuk, ott Troforsban. Anya mutatott fényképeket is. Olyan cukik voltunk. Videó is van, amin együtt énekelünk (ha lehet annak nevezni😁). Azt is mondta, hogy régen nagyon jól elvoltunk egymással, kiderítette, hogy szomszédok leszünk (amit már tudtam), ezért szeretné, ha ismét "közelebb kerülnénk egymáshoz".

Bocsi az ilyen uncsi storykért, de egyenlőre nincs sok elképzelésem... A késöbbiekre viszont már van pár ötletem.
Sorry.
Vote and komi PLEASE❤

Az új élet...Where stories live. Discover now