Képes vagyok egy nap alatt kiolvasni egy 300 oldalas könyvet. De a kötelezőkkel mindig is napokig - ha nem hetekig - szenvedem mire végre befejezem. Ugyan ez volt Madách Imre művével is. Kerek tíz napomba telt mire végig rágtam magam rajta, úgy, hogy alig értettem belőle valamit. És drága szülőanyám, mikor először meglátta a kezemben ezt a könyvet, mondta, hogy ha végeztem vele, akkor ő is elolvasná. Na, hát ennek eleget téve oda adtam neki. Nagyjából fél óra múlva bejött a szobámba, két ujja közé csippentve ezt a 200 oldalas könyvecskét, amit azonnal le is tett (dobott) az asztalomra. Mondván, hogy egy borzalom. (A tragédia jobban illene rá cx.) 5 oldalt olvasott el belőle, és csak annyit fogott fel, hogy Raphael és még pár angyal társa (azt hogy Raphael megjegyzi, de a Lucifert már nem...) lebukott. Aztán kiment, de még visszaszólt, hogy le a kalappal előttem, amiért eltudtam olvasni. Pedig, ha olvasásról van szó, anyám még engem is lazán lealáz xD.
YOU ARE READING
Wattafak, alias dafuq
HumorSzemélyes okok miatt pár részt töröltem. :) A többi pedig átírás alatt áll. (A szerk., 22/10/05) Hát ez a címéből adódóan egy igencsak normálatlan könyv lesz. Nem lesz konkrét sztori. Az agymenéseimet fogjátok olvasni :P Na meg kisebb szösszeneteke...
